Ha az exetek otthagyott egy csomó emléket, mit tesztek velük?

10 éves kapcsolat végén én maradtam és az ex költözött. Mondtam neki mindent vigyen, ami marad, az kuka lesz. Maradt sokminden. Mindent kidobtam. Még a szekrényt meg az ágyat is, amit ő csinált. A fényképeket is. Mindent. Nem váltunk el haraggal, de új életet akartam kezdeni és nem volt benne keresnivalója régi emlékeknek.

Pár év múlva a (mostmár) férjem költözött hozzám. Neki a cuccai között imitt-amott voltak olyan dolgok amik nőktől voltak, azokat is szépen dobáltam kifelé ahogy akadtak a kezem közé. A fényképeket is. Nem volt semmi hátsó szándékom ezzel, egyszerűen a kettőnk kapcsolatába nem fér bele emléktárgy vagy fénykép más kapcsolatról. A múlt lezárult végleg. Ebben hiszek.

GTA

ez is egy hozzáállás, de biztosan elhagynám azt az embert, aki hozzá mer nyúlni a cuccaimhoz. Egy percig nem maradnék vele tovább, bár előtte megkérném, hogy legyen kedves kikukázni és letisztítani az ÉN dolgaimat, amikhez nem volt joga hozzányúlni, pláne kidobni... Nekem meg az a véleményem minderről, hogy az én cuccaim, az én emlékeim, akinek nincs annyi önbizalma, hogy együtt éljen a múltam ilyen kicsi darabkáival, mint egy pohár, egy régi futónadrág- amiben túrázni szoktam- egy pár fénykép, vagy bármi, az legyen kedves szuperszónikus sebességgel elhúzni az életemből.

amikor 1,5 év után szakítottam volt bnőmmel,mindent elcuccoltam. plüssöket,könyveket,fényképeket. nehéz volt,főleg mikor a közös verseinket kellett elrakni.

magát a traumát nagyon nehezen éltem meg 17 évesen.ő idpsebb volt nálam,és nagyon beleéltem magam a dologba. egy idő után megszoktam,olyan beletörődés jelemezte az egészet. neki ugye alapból volt más pasija,így neki nem okozott traumát ez az egész.

(ám volt amit el is égettem xdd )

Amit úgy gondolsz, hogy szüksége lehet rá, dobozold be, és küldd el neki vagy vidd el neki. A többit, ami nem kell, és úgy érzed, dobd ki.

Fényképeket ki ne dobd. Azok is a te életedhez tartoznak. Rakd el őket, hogy ne legyenek szem előtt, de ne dobd ki.

GTA: ez durva. Ha az én cuccaim közt turkáltál volna, és az én fényképeim dobálod ki, akkor utána te repültél volna. Az emlékek azok emlékek. Nincs helye a mindennapi életünkben ezeknek a fényképeknek, viszont az emlékeink közt igenis ott a helyük. Az is a mi életünk volt. És 10-20 év távlatából igenis jó visszanézni azokat. És az még nem jelenti, hogy visszasírnánk az exet.

Én csak egyet kértem páromtól, mikor összeköltöztünk, hogy az emlékeit rakja el egy helyre, ne legyen a mindennapok része. De nem kell, hogy törölje/kidobja azokat. És én is ezt tettem. (33/N)