Visszatartana titeket a válástól a mostani gazdasági és egyéb nehéz helyzet?

Az attól függ, hogy az együttélés káros hatással lenne-e a gyerekre. Agrsszív, italozó férj mellől nem kérdés, hogy akkor is el KELL jönni, ha anyagi nehézségeket okoz. A gyerek egészséges lelki-szellemi-érzelmi fejlődése, személyiségfejlődése sokkal fontosabb, mint hogy boltból öltöztetik-e, vagy turkálóból, hogy sonkát eszik-e, vagy csak parizert.

Ha a házasság maga nem fenyegeti a gyermeket, azaz nincs állandó vitatkozás, veszekedés, fenyegetőzés, rossz férfipélda a gyerek előtt, ha a két fél békében kibírja egymás mellett, csak éppen már nem szerelmesek, akkor meggondolandó a válás, akármilyen is az anyagi helyzet.

Szerintem persze.

Simán. Volt anyósom annak idején, 85-ben, teljesen egyedül 3 műszakot bevállalt, addig gyereket oviban, napköziben, ameddig csak lehetett és a paraszt volt férje nélkül felépített egy házat. Jó persze az akkor volt. De ott sem ért többet a semmi, mint most.

Így is egy csomóan szülőknél élnek párjukkal, gyerekkel, satöbbi, ha baj van, átmenetileg haza lehet költözni szülőkhöz. Sokan kényelemből nem teszi meg. Azokat nem is sajnálom, maximum az ártatlan gyerekeket. Más anyaotthonba is elmegy, hogy védje a gyerekeit és magát.

Le kell adnia kényelemből.

Mondjuk ott kezdődik, hogy százszor meggondolom, kinek szülök és milyen helyzetben.

Ha én most házasodnék ( 27 vagyok), tuti kötnék házassági szerződést, pedig imádom a párom és ő is engem, de nem tudhatjuk mi lesz 3 év múlva.

Sokan nem gondolkodnak előre. és sajnos utólag sem.

Ez attól is függ, hogy ha elválnak, akkor mind a kér fél sz@r helyzetbe kerül-e, anyagilag, vagy csak az egyik? És ezen belül sem mindegy, hogy melyik fél kerül rosszabb helyzetbe.

Ha, alkoholista az egyik, és az kerül rosszabb helyzetbe, akkor egyértelmű. De, ha a „normális” fél kerül sokkal rosszabb helyzetbe, akkor neki mérlegelnie kell, hogy tudja-e még tűrni az adott állapotot, vagy sem.

Ha, viszont, mind a két fél „normális” (pld megcsalások miatt) akkor az jár jobban akinek az élete anyagilag biztosabb alapokon nyugszik, mert például övé marad a lakás, a jól fizető állás.

Saját példámat is megemlítem, ahol én a férfi jártam rosszabbul. A párom megcsalt, teherbe is esett. Elváltunk, és mivel ő volt a magasabb jövedelmű, ő tarthatta meg a banki hitellel terhelt lakást. Tehát én maradtam a hoppon, annak ellenére, hogy ő lépet félre. És ez rosszul érintett a gazdasági válság idején, mert a fizetésem vissza esett, ugyanis a cég nem fizet bizonyos juttatásokat, és a prémium is megszűnt. Ezért most, ha nehezen is, de nyöghetem az albérletet.

IGEN!!!

Még akkor is, ha egy nap csak egyszer eszek!

A válasz megírásának időpontja: tegnapelőtt 17:52 - Vagyok

Az igenem arra vonatkozik, hogy elválnék. Nem gondolkoznék, nem tartana vissza a gazdasági nehéz helyzet. Erre írtam, hogy még ha egyszer ennék is...