Ha most azt mondanám, hogy vége, akkor nagyon szemét lennék a családommal?

Megpróbáltad. Nem megy. Az a tisztességes, ha ezt minél előbb tisztázod vele.

Te már írtál ki egy kérdést, ugye? Hűtlen feleség, könyörög, sír, te pedig totál érzéketlen voltál iránta. Az te voltál, ugye?

Nehéz ügy, főleg, ha ragaszkodsz a gyerekekhez és nem veled maradnának. Én is azon az oldalon vagyok, akit megcsaltak, csak én nőként. Én első perctől úgy gondoltam, hogy nem tudok mellette úgy élni, mint előtte, totál eltűnt a bizalom. Azt gondolom, hogy attól, hogy a felnőttek között megszűnt a szerelem és tisztelet, attól még a gyerekeknek nem feltétlenül kell megsínyleniük. De valószínű, ha mégis úgy döntenél, hogy kitartasz mindezek ellenére mellette, akkor előbb-utóbb felhánytorgatnád neki a múltat, és azt, amit esetleg most még normálisan le tudnátok zárni, később már csak nagyobb fájdalommal és egymás hibáztatásával. Nálunk is visszajött volna a férjem, én voltam, aki azt mondta, hogy végleg vége. Azóta kaptam hideget és meleget is tőle, mert ő "mindent" megpróbált. Erre szerintem Neked is fel kell készülni, mert valószínűleg most jött rá, hogy mit veszített a kilengésével. És szerintem teljesen normális, hogy már nem kívánod, mert ez nem ugyanaz, mint a házasság előtti partnerei. Viszont szerintem, azt megalázásnak fogja érezni, hogy mindennek ellenére lefeküdtél vele. Ha nem érzed vele jól magad, akkor arra se használd, hogy a vágyaidat kielégítsd, és inkább valld be neki, hogy elmúlt a bizalom, ezzel együtt a szerelem, a szeretet és a tisztelet is, és így nem szeretnéd leélni az életedet.