Miért gondolja valaki azt, hogy a férje évek óta tartó munkanélkülisége, kevés alkalmi munkával tarkitva elég ok lehet a válásra?

Azert az ne mondja senki, hogy evek alatt nem talaltal normalis munkat, akar kulfoldon. Eleg kiabrandito minden nap egy teve elott gornyedo ferfi latvanyara hazaerni a munkabol.

A hazimunkaban segitesz?

És most itt mi is a kérdés és mit vársz tőlünk?

Hogy keressük fel a feleséged és mondjuk azt neki,hogy ne váljon el tőled,mert előfordul,hogy évekig otthon mereszted a segged és Ő tart el?

Vagy "veregessük itt a vállad",hogy nem gond és nem nagy szégyen haver,hogy az asszony tart el?

Vagy mégis mit?

Ez azért sok mindentől függ. Tegyük fel, hogy az egyik fél (tökmindegy, milyen nemű) dolgozik, de valami minimálisat keres, nem tudják magukat fenntartani belőle. A másik fél kapna ugyan munkát elérhető helyen, amit el is tudna végezni, tehát bírná fizikailag, lelkileg, nem menne bele tönkre, de nem vállalja, mert rangon alulinak találja, vagy mert lusta rá, sőt még a másik pénzén erőn felül költekezik. Akkor érthető, hogy a másiknak ez nem tetszik.

De van olyan helyzet, amikor a másik fél vagy tényleg nem talál munkát, mert olyan helyen laknak, ahol nagyon kevés a munkahely, vagy csak olyat találna, amit nem bír fizikailag, ellenben otthon mindent megcsinál, a másiknak meg van jó munkahelye, akkor a helyében biztos én sem haragudnék a páromra, mert nem sikerül neki elhelyezkednie sokáig.

De még sokféle helyzet lehetséges, a hozzáállás számít. Ha valaki nehezen jut munkához, az szerintem sem válóok.