A szülők mit tudnak segíteni?

Szerinted a szüleidnek nincs más gondja, mint hogy a te válásod miatt kellemetlenségekbe kerülni?

Amikor férjhez mentél, attól kezdve a hárasságod a te dolgod, nehogy már a szüleidnek kelljen helyetted valamit csinálni. LEgyél felnött, és ne szaladgálj mindjárt haza anyukához meg apukához.

Elöször is gondold meg, hogy ténylegel akarsz-e (illteve, hogy KELL-E) válni, mert mostanában nagyon sokan apróságok miatt is mindjárt azt akarják (Csak nemrég volt itt is, hogy a férjének nem tetszik, ha melegitöben megy bev´sa´soltni és szerinte ez már válóok)

Én is úgy gondolom mint szülő is,és gyerek is,hogy úgy lenne rendjén ha számíthatnánk egymásra minden élethelyzetben bármikor.A gyerekem problémája az én problémám is.Ha nincs rendben az élete az nekem is fáj,és ahol tudok ott segítek neki.Megoldani mindenki maga tudja az életét,de nem mindegy,hogy valaki teljesen magára marad a problémáival bánatával fájdalmával,vagy van támasz mögötte.Nagyon is sokat számít a lelki támogatás is,és talán néha a jó tanács is.Ennek természetesnek kellene lennie,de sajnos sokaknál nem az.Én magam is tudom sajnos milyen az,amikor az ember nem számíthat a szüleire,nem támaszok inkább még plusz problémák az életünkben.Ha a Te szüleid is ilyenek,akkor tényleg jobb ha nem is mondasz el nekik mindent,inkább egy jó barátnak ha van.Remélem van olyan ember aki közel áll hozzád.

Sok szerencsét.

Ahogy írtad a kommentedbe,,az én apukám is más csak az a jó amit ő csinál,,anyukám sajnos már nem él,,,így én azt sem mondtam meg neki mikor elváltam,,megoldottam egyedül illetve barátok támogatásával.Kicsi faluban élünk,,mindenki tudta már,hogy válok,neki is tudnia kellett,,mégsem kérdezte meg,hogy mi van velem,,pedig ha gyakrabban nem is hétvégén találkozunk mindig.Végül az öcsém aki még vele lakik mondta meg neki,,,de csak annyit mondott rá,hogy "az ő dolguk"Tehát megértelek,,,azt ajánlom ne velük,,,hanem a barátaid támogatásával próbáld magad kibeszlni..

Más téma,,hogyha a lányaim ilyen helyzetbe kerülnek valaha akkor hozzám bármikor fordulhatnak 100%-ban segíteném őket,,,de nem vagyunk egyformák!

Részben igaza van a legtöbb válaszolonak, de az elsö kettönek is kicsit: ha az én gyerekem lennél, és el akarnál válni, mert valamin összevitáztatok (lásd a példát a melegitöben bevásárlásról), akkor én is azt mondanám, hogy a te dolgod, hozd rendbe a házasságodat és próbálj felnött módon élni és ne mindeig hazaszaladgálni.

Ha viszont komoly ok lenne a válásra (részegeskedés, megcsalás, tettlegesség), akkor megpróbálnék segiteni, de akkor se feltétlen úgy, hogy na gyere pici lányom, lakj nálam ingyenbe, és csak éld ezentúl a világodat, én meg majd eltartalak.

Az, hogy a gondokról beszélgessünk, más téma, de ha semmiképpen nem tudnak egyetérteni, akkor nincs sok értelme.

Szerintem ha valaki felnöttnek tartja magát, az ne arra várjon, hogy valaki majd megoldja a problémáit, eltartja és neki nincs semmi dolga, mint elfogadni. Ez érvényes a szülökre is, meg a gyerekekre is. Nekem négy gyerekem van, de mindegyik megpróbál a saját lábán megállni, és nem arra számitani, hogy majd az anyu...

Viszont én se mennék soha a nyakukra, hogy jövök hozzátok lakni, meg adjatok pénzt, mert nekem kevés van - hanem inkább összehúzom magam és beosztom azt a keveset. (Havonta max. 100 000 Ft-om van, de még soha nem kértem kölcsön se senkitöl)