Szétválaszt a bíróság testvéreket (2 és 5 évesek) ha az Anya szeretné nevelni mindkettőt és az Apa ragaszkodik az egyikhez? Amíg a válás zajlik, Anyaként elvihetem a gyerekeimet időnként pár napra?

A te gyereked meg idejár oviba és itt a lakásod. És a gyerekek apja, akikhez meg ők ragaszkodnának, ha megkérdezné őket valaki.

No mindegy, ez a te döntésed, ebbe nem szólhatunk és nem is akarok beleszólni. Csak nagyon sánta volt a magyarázatod, kikívánkozott belőlem...

Köszönöm a privid,hogy megtiszteltél a bizalmaddal.

Ne is magyarázkodj itt,nem érdemes és tényleg senkinek semmi köze hozzá mit teszel.Ma a szerencsétlen áldozat típusú apukákat divat isteníteni,hiába a 98%-uk maga tehet a kialakult helyzetről.Ne törődj vele,nem Te vagy önző hanem a férjed de végtelenül.Majd úgyis bebizonyítja mennyire a gyerekek a fontosak neki,vagy a saját kicsinyes bosszúja mert elhagyod.Én az utóbbira tippelnék.

Nagyon sokan csak akkor jajveszékelnek amikor már késő.Amíg menthető lenne a házasság addig tesznek rá magasról,nem figyelnek az intő jelekre a beszélgetések nem érdeklik őket.Aztán sírás-rívás panaszkodás fűnek-fának ahogy Te is írod.Ismerem ezt a fajtát,volt hozzá szerencsém sajnos.De szerencsénkre megszabadultam tőle.Én is felajánlottam,hogy akkor láthatja a gyerekét amikor csak akarja,semmi akadályt nem gördítek a kapcsolattartás elé(igaz nekünk nem kellett ennyire messze költöznünk,de ha kellett volna elmegyek)ha Ő is normálisan kulturáltan viselkedik.Na ennek már több mint 13 éve,összesen 2x látta a gyerekét,tartásdíjat pedig sosem fizetett utána.Szegény áldozat...:((

Lezüllött lesüllyedt.És örülök,hogy nem süllyedtem a gyerekemmel együtt vele,hanem otthagytam.Azóta boldog házasságban élek,születtek még gyerekeim,és tudom,hogy nem csak olyan semmire való magukat sajnáltató örökös áldozat férfiak léteznek,akik csak panaszkodni tudnak,de igazából semmit nem tesznek a családjukért.Mondhatom,hogy a férjem tökéletes társ férj apa hozzá képest,aki egy rossz szó nélkül felnevelte más gyerekét is a sajátjaként békében szeretetben.Nem hibáztatom magam a történtekért,még csak egy picinyke %-át sem vállalom,hogy részese lettem volna a házasságunk tönkre tételének.Én azóta be tudtam bizonyítani,hogy tudok normálisan élni normális férfi mellett.Hát neki nem sikerült ezt bebizonyítania,ellenben mégegy nőt és gyerekeket tett tönkre,züllesztett le maga mellé.Szerencsémre engem nem tudott,mert erősebb jellem vagyok ennél.

Jó tanács:Ne mondj le semmiről ami megillet téged és a gyerekeidet!!!!!!Ne hagyj neki ott mindent!!!!Ha úgy gondolod neked most nem kell,tedd félre a gyerekeidnek.Ne érezz bűntudatot,merj nyugodtan lépni.Tartásdíjat pedig fizessen tisztességeset.A mai eszemmel én sem hagynám annyiban a dolgokat.Kinek tettem vele jót,hogy nem kértem semmit???Senkinek,még neki sem.Ellenben a gyerekemet megrövidítettem vele.Legyél nagyon észnél!!!

Minden jót kívánok nektek,és sikeresebb boldogabb új életet.

14.39 és egyéb hozzászólások írója vagyok (a százalékok alapján tudjátok...).

Annyit tennék hozzá, hogy valóban én is butaságnak tartom mindent otthagyni. Közösen szereztétek, szépen el kell felezni. Nem csak a tiéd az, hanem a gyerekeké is. Ha neked nem kell, miattuk akkor is kérd, ami a tiéd. Attól nem leszel senki szemében szebb és jobb, hogy mindent otthagysz. Ez egészen bizonyos. Úgyhogy ez egy felesleges gesztus lenne a részedről és értelmetlen, a gyerekkel szemben igazságtalan.

A többiről már megírtam a véleményem.