Mi a titka a "szép" válásnak?

nálunk annyi, hogy mi barátokból lettünk szerelmesek. És amíg tartott szép volt. Majd megint barátság lett belőle.

Aztán a párom beleszeretett egy nőbe. Végül a válás mellett döntöttük.

Mai napig barátok vagyunk. Ha szükségünk van a másikra, akkor számíthatunk rá.

Mi nem úgy éltük a meg a válást, hogy ez valami rossz, hanem ez az első lépés valami új, valami jobb felé. Attól mert kiszeretünk egymásból még a szimpátia, a baráti érzések és a harmónia megmaradt.

Képesség és akarás arra, hogy lássuk a másikban azt az embert, akibe egykor beleszerettünk, amiért hozzámentünk, még ha az az érzés el is múlt.

Megérteni a másik szemszögét is, beleképzelni magunkat a helyébe.

Mindnyájan húzd meg-ereszd meg játékot "játszunk" az élet minden területén.

Ezt nehéz egyensúlyban tartani.

Egy váláskor előjönnek olyan érzések, hogy nagyvonalú leszek, meg olyan is, hogy nem leszek balek.

Mindig úgy tekintek egy szerelemre vagy házasságra, hogy furcsa egy "intézmény".

Amíg a vér szerinti családtagoktól van "jogod" elvárni, követelni, addig ez a szerelmi kapcsolat olyan, hogy

egy vadidegennek mindent adsz (testedet is), mindent elvársz. Aztán elválásnál az egyik már idegennek tekinti a másikat, hogy itt a vége, mit követelődzik, a másik meg úgy tekinti, hogy mindeneme neki adtam (ifjúságomat is), és most visszaélt vele, hogy is lehetnénk idegenek újra ...