Nem vagyok szerelmes a férjembe, ez már válóok? Vagy éldegéljünk együtt szépen csendben?

NEM SZÁNDÉKOZOM ELVÁLNI...

Lehet, hogy nem volt egyértelmű, amit írtam. Csak egy kicsit el vagyok keskenyedve a romantika és nemi élet terén... Mint írtam, túl félős vagyok erről beszélgetni. Nem tudom hogyan lehetne belevágni egy ilyen beszélgetésbe. Mert hát nemigen beszélgetünk, ami szintén nagyon hiányzik. 2 gyerekkel, és egy szerető férjjel ellátva magányosnak érzem magam. És emiatt szégyellem is magam, mert sok nő nagyon szeretne a helyemben lenni...

Néha úgy érzem hiba volt rögtön az első pasival összeházasodni. Erre a barátnőim mindig azt mondják, hogy nem jobb az se, ha a 4. vagy 5. pasival marad együtt az ember. Mindig van bennem egyfajta kíváncsiság, vagy elégedetlenség, vagy mifene.

Na mindegy, igazából tisztában vagyok vele, hogy meg kéne beszélnünk a dolgot. A szex dolgot. Valamiért azt hiszem ez minden elégedetlenségemnek az oka :(

Egy éve nem bírok a szemébe nézni, és belevágni ebbe a beszélgetésbe.

Az nagyon gáz lenne, ha írnék neki egy "szerelmes levelet", amiben leírnám. És úgy adnám oda neki, hogy ott vagyok amikor elolvassa... Egyszerűen nem nyílik ki a szám, hogy elmondjam. Hihetetlen gátlás van bennem. És nem tudom miért.

Nem megy, nálunk anatómiai probléma van.

Akkor most már leírom mi a gond. (Igaz, ez nem a szex kategória).

A férjemnek fitymaszűkülete van, 1 percig (se) bírja sajnos. Tulajdonképpen még életemben nem szexeltem egy igazit. A kapcsolatunk elején türelmes voltam, fiatalok voltunk, gondoltam majd belejövünk. Nem jöttünk, ennek ellenére dúlt a love. Amikor összeházasodtunk, volt egy olyan "rossz" gondolatom, hogy így úgyse fog majd összejönni a gyerek, majd ez "megoldja a dolgot", kénytelenek leszünk orvoshoz fordulni. Nem jött be, simán teherbe estem 2x is. Eltelt összesen 10 év, én türelmesen vártam, hogy majdcsak javul a helyzet, vagy eszébe jut tenni valamit az ügy érdekében. De nem. Pedig nem mondom, hogy önző lenne az ágyban, mert máshogy mindig kielégít, de valahogy nekem hiányzik az az érzés, hogy igazán egymásba gabalyodjunk testileg is és ne csak 1 percre.

És képtelen vagyok mindezt szavakba önteni és elmondani neki. Pedig tudom, hogy nincs más megoldás, mert csak várok és várok, és belül őrlődöm, és nincs kedvem nekiállni se a szexnek, mert tudom, hogy csalódni fogok. És emiatt egyre távolodom Tőle, és üresnek érzem a házasságunkat, pedig hát nincs is olyan nagy baj vele.

Szóval muszáj lenne elküldenem orvoshoz, mert egy sima, fél órás műtét lehet, hogy megoldaná minden bajomat. Csak az a rossz, hogy ez az ÉN bajom. Ő nem érzi ezt gondnak.

Tetézi az egész hülye szituációt, hogy hihetetlen orvos és tű fóbiája van. Vérvételre se hajlandó elmenni. Hogy kérjem meg rá, hogy szike alá vesse magát? Miattam... Áááááá, úgy gáz ez ahogy van. Én meg gátlásos és nyúl vagyok.

Azt hiszem levelet fogok írni. Pár hónap-év és össze is szedem majd a bátorságom.