Szerintetek egy szakítás mindkét félnek egyformán rossz tud lenni? Annak is rossz aki szakítani akart vagy nem?

A szakítások előtt az egyik ember mindig jobban ragaszkodik, a másik pedig kevésbé, és ez a kettő sosincs egyensúlyban. Valakinek kevésbé fontos, és ő könnyebben túl tud lépni. Ha te akartál szakítani, de te sebzettebb vagy, akkor neked is fog fájni. A másik lehet csak kényelemből vagy megszokásból volt a kapcsolatban, nekik nem nagyon fáj.

Egyébként ez általában férfiakra jellemző, hogy csak kényelemből bennemaradnak egy kapcsolatban (jól jön nekik egy biztos pont), de még akkor sem szakítanak, ha már nagyon rossz a viszony, inkább megvárják, hogy a nő mondja ki. Ilyenkor nem éreznek igazán szomorúságot, csak maximum kényelmetlen, hogy már nincs egy kényelmes pont az életükben.

hat az attol fugg. van amikor valami annyira terhes az eletedben hogy orulsz, boldog vagy ha kidobhatsz mindent a lelkedbol vele kapcsolatban es vegre szabad lehetsz. altalaban azert annak sokkal rosszabb aki elszenvedi a szakitast, aki elkoveti annak sokkal konnyebb. mar csak azert is mert aki elkoveti mar napok ota gondolkozik ezen, tisztulnak le az erzelmei, elkepzeli milyen lesz a szakitas utan, aztan dont, es a dontese ervenyesul. mig ha teged varatlanul ert akkor ez inkabb egy egesz sor erzelmet felkavar. eloszor a sokk, ertetlenseg, eltaszitottsag-erzes, aztan gyasz, onmagunkban hibakereses, a masikban hibakereses, hol rontottam el, miert tortent ez, esemenyek ujra es ujraragasa, mik voltak arulkodo jelek, hogy lehetett volna elkerulni ezt, lehett volna-e egyaltalan.. aztan jon a harag, hogy most ezt miert kellett, hogy tehette ezt, aztan fokozatosan ez mulik, vegul megbocsatas es aztan kozony.

masok se felejtenek konnyen szerintem, plane ha ok voltak a rossz oldalon. ha en voltam a "jo" oldalon a lelkiismeretem gyotort foleg. hogy a masiknak fajdalmat okoztam.

Mindkét félnek fáj, de nem egyformán. Én egy 5 és fél éves kapcsolatból akartam kilépni. Fél év kellett hozzá, mire összeszedtem magam és elé mertem állni, hogy szeretném, ha lezárnánk. Az én oldalamról az érzelmek már alig-alig pislákoltak, csak megszokás volt minden, amit együtt tettünk. Ő még szeretett. Mindketten kiborultunk, de ő jobban. Sajnáltam, de magamat is. Nekem is nagyon fájt.

Azt írod: utána ki kell dobálni a lelkünkből mindent. Ez nem igaz.

Természetesen a szakítást követő 3-4 hónapban az ember nem vágyik semmi közös emlék felidézésére, de ha majd eltelik x év, hidd el, boldogan fogsz visszaemlékezni egy-egy apró közös emlékre vele, és nincs ebben semmi rossz! Az életed része volt. Nem kell kitörölni.

Ha hosszútávú kapcsolat volt,tehát szerették egymást...biztos, hogy mindkét félnek fáj.

Én 6 év után vetettem véget a kapcsolatomnak és nekem is nagyon sok idő kellett amíg eltudtam szánni magam a döntésre.

Rettentő rossz volt,látni ahogy szenved és nem találja saját magát...és mindezt én okoztam.

Soha nem akarok többet ilyet átélni,inkább szakítsanak velem azt könnyebben feltudom dolgozni...

Egyetértek az előttem lévő válaszolóval.

Max szakítani nehéz,elmondani, kevés emberben van ilyenkor gerinc bátorság hozzá.

mi nagyon tönkrementünk, sokat öltük egymást, így a barátom volt aki kimondta ennek vége kell lennie

mindkettőnknek nagyon fájt és sokat szenvedtünk. 3 évet zártunk le, de úgy fél év után én voltam jobban és ő, aki végülis kimondta a szakítást még mindig ki volt készülve a történtektől

valaki gyorsabban valaki lassabban heveri ki a történteket