Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Újrakezdjük-e a házasságot? Újra lehet egyáltalán?
A helyzet tulajdonképpen nem bonyolult, de talán van akinek furcsa: 25 éves vagyok, feleségem 7 évvel idősebb. 3 éve házasodtunk össze, 4 éve ismerjük egymást. Akkor még minden jó volt, viszont egy idő után valamiféle törés keletkezett, legfőképp bennem... onnan indult a dolog, hogy ő gyereket szeretett volna, én pedig még nem. Azt mondja, nem mindenképpen, de eléggé szeretne 3-4 éven belül gyereket, viszont erre én még nem érzem elég felkészültnek magamat, sem az anyagi körülményeinket.
Ha a jövőbe nézek, 3-4 év múlva sem érezném erre késznek magam.
Sajnos ebből egy állandóan fennálló frusztráció keletkezett, amiért elkezdtem más nőkre "úgy" nézni, mint potenciálisra... előtte soha nem csináltam ilyet még csak meg sem néztem az alakjukat (általában:-) ).
Sokszor járt a fejemben, hogy talán jobb lenne valaki mással, egy "új életet" kezdeni, stb.
Valahogy elmúlt az, ami egy párkapcsolatot, házasságot összetart, DE nagyon jóban voltunk az utolsó együtt töltött percig.
A vége az lett, hogy én elköltöztem, egyikünk sem tekintette véglegesnek, de nem szeretnénk elhamarkodottan dönteni, hiszen a régi érzelmek elkoptak, gyereket pedig még mindig nem szeretnék. A probléma csak az, hogy ettől én még szeretem, és persze eléggé hiányzik. Emiatt még stresszesebb vagyok, türelmetlen is, viszont már nem gondolkodok új kapcsolaton. Ő is szeret, de (mivel természetesen mindent megbeszéltünk) ő is időt kér. Nem egyszerű az, ha azt mondják, hogy már nem ugyanazok az érzelmek...
Amiben tanácstalan vagyok, az a folytatás. Kérlek adjatok tanácsot, hiszen egy hosszúnak mondható kapcsolatnál nem könnyű az elválás, amiért nem omlottam össze az csak az, hogy néha beszélünk, találkoztunk is már azóta (másfél hónap). Érdemes megpróbálni, vagy csak nagyobb sebet okozunk egymásnak, ha mégsem megy tovább együtt és valamikor talán elválunk?
válasza:Az a gond, hogy ilyen témában nem lehet tanácsot adni. Neked (nektek) kell kiizzadni a megoldást! Ami nekem sikerült, lehet neked nem fog..., és ami nekem nem sikerült, lehet neked fog...szóval a válasz szubjektív lenne...
Viszont évek múlva új problémák lesznek, aztán megint újabbak és főleg anyagiak...szóval az évek nem oldanak meg semmit, de azért megértem, hogy 25 évesen még "érni" szeretnél...
válasza: válasza: válasza:Ha te most határozottan nem szeretnél gyereket, akkor mit is kezdenétek újra? Hiszen sajnos ez volt a gond amiért most külön vagytok. Így nincs értelme békülni,mert a vége úgyis a válás lesz!Picit azért meglep, hogy 3 éve házasok vagyok, de ez a "gond" soha nem kerül szóba, hogy te még nem szeretnél gyereket? Mert ha évekkel ezelőtt erről beszéltetek volna, akkor talán erre most nem is került volna sor....vagy korábban másképp gondoltad, csak most hirtelen mégsem szeretnéd? Mert akkor becsaptad őt!
7 év korkülönbséggel ezt tisztázni kellett volna, valahol te is tudtad, hogy ez a téma úgyis szóba kerül!!!
Én teljes mértékben megértem a párod, hogy babát szeretne,és azért ha azt nézzük teljesen benne van a korban....ki tudja, hogy te 3-4 év múlva hogyan fogsz gondolkodni? A bizonytalanság számára nem garancia, lehetséges, hogy ebben az esetben már ő nem akar veled együtt lenni.
Szerintem komolyabban el kellene gondolkodnod, hogy mit szeretnél igazán. Ha még nem élted ki magad, és ezt szeretnéd, akkor válj el, és tedd azt! Ha a párod mellett szeretnél maradni, akkor szeresd végre, és fogadd el, hogy babát szeretne,ami a világ legtermészetesebb dolga egy családban!
Sziasztok, köszönöm mindenkinek a választ.
Valójában nem érzem úgy, hogy "még élnem kellene", sosem volt abból probléma ha valamelyikünk a saját baráti körével szeretett volna elmenni valahova. Másrészt pedig egyáltalán nem vagyok bulizós tipus, soha nem is voltam. Más nőkre nem vágyom, és még mielőtt bárki megkérdezné: ismerem magam annyira, hogy a megcsalás szóba sem jöhet.
Régen is szóba került a téma, és sosem mondtam olyat, hogy egyáltalán ne legyen, csak hogy még várjunk vele (hogy legalább az albérlet saját lakás legyen-azt hiszem ez érthető). Aztán megijedtem a gondolattól, hogy mi van, ha "becsúszik", hiszen talán akkor nem úgy örülnék a hírnek mint amikor mindketten elhatároztuk magunkat és tényleg ezen munkálkodunk.
A "baj" csak annyi, hogy mindketten szeretjük egymást, még ha nem is olyan magas szinten, mint a szerelmünk elején. De azt hiszem ez mindenkivel így van. 4 éve ismerem és szeretem, ezzel pedig Ő is így van.
A gyomrom összeszorul ha belegondolok, hogy pár év múlva valaki mástól lesz gyereke, valaki más mellett ébred, és szorít a mellkasom ha belegondolok hogy akkor már biztos nem lehetne visszacsinálni...
Persze, hogy ezt nekünk kettőnknek kell eldönteni, de talán vannak tényezők ami miatt -mégha csak vázlatosan is van felvázolva- egy kívülálló tud jó tanácsot adni.
válasza:Nekem ebben van ellentmondás:
"Sajnos ebből egy állandóan fennálló frusztráció keletkezett, amiért elkezdtem más nőkre "úgy" nézni, mint potenciálisra... előtte soha nem csináltam ilyet még csak meg sem néztem az alakjukat (általában:-) ).
Sokszor járt a fejemben, hogy talán jobb lenne valaki mással, egy "új életet" kezdeni, stb. "
"Más nőkre nem vágyom, és még mielőtt bárki megkérdezné: ismerem magam annyira, hogy a megcsalás szóba sem jöhet."
Lehet, hogy most nem, mert megijedtél, hogy elvesztheted a szerelmedet, de egyébként már gondoltál rá. Miért vagy olyan önző (igen, mert ez önzőség!), hogy azt mondod, nem tudnád elviselni, ha mástól lenne gyereke, magad mellett tartod őt, azt meg nem nézed, hogy ő mit szeretne és nem hagyod őt megvalósítania magát? Ha igazán szereted, nem az számít, hogy boldog legyen? Én sem szerettem volna 37-40 évesen szülni. Azt a gyereket fel is kell majd nevelni valamikor. Teljesen meg tudom érteni a feleségedet. És tapasztalatból mondom neked: sosem lesz olyan, hogy ideális idő. Mindig lesz valami, amire rá lehet fogni, hogy "most ne, később jobb lesz". Egyik ismerősöm így élte le az életét, már 54 éves és ezért sosem lett gyereke...az önmegvalósítás mindig fontosabb volt. Persze téged is megértelek meg korban ráérsz. Még nem akarsz apa lenni és nem lenne jó, ha tényleg "becsúszna" egy gyerek, mert jól gondolod, hogy akkor nem tudnád kellően szeretni. Ez olyan fontos téma, amiben ekkora egyet nem értés mindig gondot fog okozni. Egyik rokonomék épp ezért váltak el, csak ott a férfi akart gyereket, a nő meg nem.
válasza:Ő már nem sokáig várhat, ami a gyereket illeti. Erre azért jó lett volna gondolnotok még az esküvő előtt.
Ha jól értem, Te még mindig várnál, Ő pedig szeretné. De az érzelmeitek megváltoztak egymás iránt.
Én tisztáznám ezeket a kényes pontokat, és ha sikerül közös nevezőre jutni, akkor próbálnék újra összeköltözni, meglátni, megváltoznak-e a dolgok.
Nagyon nehéz helyzet, remélem, jól döntesz! Sok sikert!
válasza:Őszintén, kedves Kérdező, meddig várjon még a gyerekre a feleséged? 32 éves, még éppen befér egy-két gyerek, öt év múlva már nem fog. A nőknek - mint azt valószínűleg már tudod - van egy bizonyos biológiai órájuk, ami kb. 30 évesen igen rendesen elkezd ketyegni. A feleséged 7 évvel idősebb nálad, mikor elvetted, valószínűleg fel voltál készülve erre. Akkor mi is a probléma? Hogy te nem érzed magad felkészültnek a gyerekre, és még évek múlva sem fogod? Ja kérem, akkor szépen válj el, és engedd, hogy a nejednek legyen mástól gyereke! Az önzőséged (mert ez egyértelműen az, nincs mit szépíteni) miatt tönkre akarod tenni a feleséged életét is, aki ha most nem szül pár éven belül, élete végéig rágódhat majd rajta, hogy neki miért nem lett gyereke... Szerinted ez majd jót tesz a kapcsolatotoknak?
És ha mondjuk 10 év múlva, mikor te 35 leszel, a feleséged 42 (amikor a teherbe esés esélye már csekély, a magzat károsodásáé meg nagy), kitalálod, hogy neked mégis kell gyerek, akkor mit csinálsz? Elhagyod?
Tönkreteszed az életét, és elpárologsz, minta semmi sem történt volna, a nejed meg egész életében bánhatja, hogy egy ilyen szemét alakhoz ment hozzá...
Szóval szerintem a legtisztább, hogy vagy nagyon gyorsan benöveszted a fejed lágyát, és nem csak saját magadra gondolsz, vagy elhagyod elválsz, és élsz tovább bele a világba, felelősségtő mentesen, mint egy nagy, érzelmileg fejletlen gyerek.
Köszönöm az újabb válaszokat,
ellentmondásosnak tűnhet, de csak akkor éreztem h másfelé kéne mennem amikor már tényleg nagy volta a feszültség... már érzem mennyit veszíthetek. Hogy rövid legyek: több a hátránya mint az előnye a válásnak. Ugyanis nincs nekem problémám a gyerekekkel, de egy saját talán túl nagy döntés. Persze a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy szüleim - bár nem ellenezték- nem nézték jó szemmel hogy Őt veszem el. Ettől függetlenül jól kijöttek, probléma nem volt. Igazán sosem törődtünk ezzel, mert különösebb probléma nem származott ebből.
Én őt is megértem, hogy gyereket szeretne, akadálya tulajdonképpen nincs csak az én hülyeségem, makacsságom. Ahogy már írtam egyáltalán nem vagyok bulizós típus, tehát azt sem mondhatom hogy nem járhatok el ide-oda a gyerek miatt.
35 éves koromig nem várnék, de talán még öt évet igen.
Na mindegy, köszönöm, hogy ezt megbeszélhettük, jól esett, persze ha van még másnal véleménye szivesen veszem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!