Ti mit tennétek? Van értelme együtt maradni?

Több éve házasok vagyunk a férjemmel, pici gyerekeink vannak. Jó pár hónapja összeomlott körülöttünk minden. Gyanús jelek voltak, mogorvaság, arrogancia, közöny...De aztán elvesztette a munkáját saját hibájából(és ezzel egzisztenciálisan komoly veszélybe sodort minket), ivott is, még rendőrségi ügybe is keveredett. Az elmúlt években éreztem, hogy nincs minden rendben, és nagyon szerettem volna mindent rendbe hozni. Akkor még nem tudtam, hogy komolyabb dolgok állnak a háttérben (ivás és egyebek, amiket nem részleteznék). Ha beszélni próbáltam vele kettőnkről, nem volt igazán partner a problémamegoldásban. Most elhatározta magát, és nagyon teper. Sokat dolgozik, nem iszik (orvosnál is volt emiatt), próbál közeledni... Én pedig nem is ismerek magamra. Nem érdekel már, egész nap azon agyalok, hogy nem ilyen életet képzeltem el, és csak a gyerekek miatt vagyok még itt. De vajon meddig a gyerekek érdeke ez? Különösebb viták nincsenek köztünk, szóval a gyerekek nem hangos veszekedésben nőnek fel, de sajnos azt sem látják, hogy kéne egy nőnek és férfinak egymás mellett élni normális esetben. Nem esik már jól az sem, ha megsimogatja a vállamat. Nem tudom, hogy ez önvédelem-e részemről, mert annyi téren elvesztettem iránta a bizalmamat, vagy tényleg végleges kiábrándulás...Voltatok már ilyen helyzetben? Változhat kettőnk kapcsolata vajon még jó irányban?

Kérlek, olyanokat ne írjatok, hogy nem kellett volna hozzámenni stb, mert egy részről életemben nem gondoltam volna, hogy így rámszakadhat az ég valaha is, ilyen dolgokat nem lehet előre látni, másrészt a múlton már nem változtathatunk, és a gyönyörű gyerekeimet mégis csak neki köszönhetem.