A kisfiam 4,5 hónapos. A férjemmel már rég nem jól jövünk ki, és egyre rosszabb. Válás után hogy boldogul az anyuka teljesen egyedül a babával ás mindennel?

Nagyon nehezen, de még mindig jobban, mint egy elcseszett házasságban. Amúgy meg a válás után is lesz a gyereknek apja. Nem bírom az ilyen hozzáállást, hogy mindegy, milyen sz@r, de legalább együtt a család. Az én szüleim is így gondolták, hányszor, de hányszor gondoltam azt, hogy inkább válnának el!

Szóval, ha menthetetlen, akkor lépj!

Elöször próbáld meg valahogy rendbehozni a kapcsolatot - különösen szülés után nehéz az egsüttélés, mert mindenkinek átállás. Az elsö válaszolónak igaza van, kérj professzionális segitséget, mielött válasra gondolsz.

Egyedül nagyon nehéz, még nagyobb gyerekkel is: eltekintve az anyagiaktól (mivel a lakást egyedül kell fizetned, jövedelmed nem túl sok, ha ilyen pici ababa, a gyerektartás és családi pótlék nem igazán sok), de gondolj arra is, hogy CSAK te kell hogy gondoskodj a piciröl, éjjel-nappal te vagy az ügyeletes, nem tudsz egy fél órát se csak magadra forditani, ha bak van, nincs, akinek elmondhatod.

Én is hallgattam az okos tanácsadókra, hogy inkább egyedül, mint egy nem egészen tökéletes kapcsolatban, elváltam - és azóta is bánom, hogy nem próbáltam mindent megtenni a kapcsolat helyrehozására. Most már késö - és nem az a bajom, hogy szerelmes vagyok a volt páromba, hanem egyszerüen alig birom a rengeteg terhet egyedül viselni (anyagi gondok, kisgyerek, munkahely keresés, lakásproblémák stb.)

Természetesen, ha a kapcsolat rendbehozhatatlan, akkor nincs más út, de hidd el, ennek csak a végsö megoldásnak szabadna lenni.

Hát nem írtad konkrétan, mióta rossz a kapcsolatod a pároddal, de ha még a baba jövetele előtt is már rossz volt, akkor nagyon buta dolog volt gyereket vállalni.

Nagy tévedés, hogy egy gyerek jobbá tesz egy necces kapcsolatot, sőt, az igazi problémák csak azután jönnek...

Viszont, ha mostanában alakult ki ez a helyzet, mindenképp adj időt magatoknak!

Te most a szülés miatt, egy teljesen más világba csöppentél, a kicsi az első, érzékenyebb is lehetsz, és még szoknod kell az anyaságot. De a párodra is jut ebből a "meg kell szoknom az apaságoz", amit, ha nem is ismer be, de eleinte megterhelő lehet neki.

Szóval ha az utóbbi az igaz, várj, légy türelemmel.

Ha egyéb más gondok vannak csak a gyerekért ne légy vele.

Sok ember nőtt fel apa nélkül, és túlélte....de vigyázz magadra nagyon, mert nem lesz egyszerű.

Én ugyan még nem váltam el, da a férjem gyakorlatilag nem lendít semmit itthon, inkább a barinőjével tölti az idejét. Két gyerekem van, az egyik tíz éves, a másik öt hónapos. Remekül megvagyok velük úgy, hogy SEMMI segítségem nincs. Értsd ezt úgy, hogy a szüleim meghaltak, a férjem szülei is. Kizárólag a barátnőim azok, akik alkalmanként segítenek. Anyagi problémáim egyenlőre még nincsenek, de sajna egy évvel hamarabb kell visszamennem dolgozni, mint ahogy eredetileg terveztem. Nem tudom, hogy hogyan alakul hosszútávon az életünk, de nem is gondolok most ennyire előre. Elég látnom a holnapot, a jövő hetet, a jövő hónapot. Megpróbáltam menteni a házasságunkat, de nem ment. Vergődni meg úgy gondolom, nincs értelme.

Fel a fejjel!