Anya/Apa nélkül felnőtt fiatalok?

Apa nélkül nőttem, fel és örökké hiányolni fogom, hogy nem volt ott senki, amikor egy igazi apára lett volna szükségem. Egy városban élünk a mai napig, de le se sz@rja, hogy élek. Legidősebbként talán mintha én vettem volna át egy kicsit a szerepét, ami természetesen nem elég. Sosem tudom meg, milyen apával élni.

20L

Anyuval nöttem fel és nincs összehasonlítási alapom egy normális családi képpel.

Sosem foglalkozott velünk igazán, 19 évesen a saját lábamra álltam.

Szerintem az a nagy hátulütöje a dolognak, hogy pont emiatt jóval érettebb vagyok a koromnál, jóval talpraesettebb és nem találom a helyem a 20-on évesek közt ahová tartozom.

2 éves voltam, mikor apám elment. Akkor még ugye nem tudtam felfogni, de most, hogy nem tudom mi az, hogy család, meg mi az, hogy apa, így nagyon szutyok érzés.

Az, hogy rosszabb-e? Szerintem igen. Hisz sohasem tudhatom meg, milyen érzés normális családban felnőni.

Én is apa nélkül nőttem/növök fel. Eleinte hiányzott apum, de mostmár jól megvagyunk anyummal kettesben, bár néha rám fér 1-1 atyai pofon.

16/L

én és a testvéremet Anyu nevelt fel.

eleinte úgy éreztem, hogy nem hiányzik az apukám. én voltam a "családfő".

sosem sírtam utána. de egy nap, már 24 is elmúltam minden kifakadt belőlem. és úgy éreztem magam, mint egy óvodás kisfiú, aki szeretné hogy ott legyen az apukája mellett. hogy átölelhesse és játszhasson vele.

mély pontba kerültem (egyéb magánéleti gondjaim is felgyülemlettek) és több éjszakán keresztül sírva aludtam el.

akkor megdőlt bennem a kemény szuperhős, akinek hittem magam.

azóta érzem úgy, hogy felnőtt férfi vagyok, mert be merem vallani, hogy hiányzik az életemből.

ennek ellenére jó gyermekkorom volt. akkor nem nagyon éreztem ennek hátrányát. mondjuk olyan környezetben nőttem fel, ahol több barátomat egyedül nevelte az anyja, így nem is voltam fekete bárány.

Ha a kérdező is ilyen szituban van, akkor csak azt tudom neki javasolni, hogy fel a fejjel. És ez az egész csak nemesbíti a személyét, mert tudja mit kell majd megadnia a gyerekének, amit ő nem kapott meg, és egy átlag embernél jobban fogja értékelni a családját.

Próbáld meg azzal megköszönni anyukádnak a fáradozását, hogy rendes ember leszel. Tanulsz, szerzel egy jó állást, egy kedves párt magadnak és egy szép családot alapítsz.

Hagy legyen rád büszke. Hagy lássa, hogy milyen jó embert nevelt.