Hogyan kell eljárni annak, aki a gyermektartás összegét szeretné csökkentetni?

Kedves Mindenki, aki itt eddig felszólalt!

Nézzétek csak mekkora lavinát indítottam el a kérdésemmel! Egyáltalán nem akartam senkit egymásnak ugrasztani, és próbáljatok lehiggadni, mert ennek a nagy vitatkozásnak lassan már semmi köze nem lesz az én kérdésemhez! Egyáltalán: most miért kell utálkozni?

Mélységesen megsértődtem azon, hogy egyesek undorítónak találnak anélkül, hogy bármit is tudnának rólam! Nem kell azonnal elítélni, engedd meg kedves MINTAANYA, hogy megismertesselek a helyzetem részleteivel is. Ha majd végigolvastad a soraimat, olvasd végig még egyszer, mert a lila ködtől nem biztos, hogy a lényeget is látod!

Aztán ha ezek után még mindig elítélsz és gonosz mostohának nevezel, akkor szánalmas vagy.

Szóval:

A párommal hét éve ismerkedtem meg. Én akkor 22 éves voltam, ő pedig 33. Az első beszélgetésünk alkalmával kb. a harmadik mondatából leszűrtem a lényeget: elvált a feleségétől, de van egy kisfia, akit mindennél jobban szeret. Na, gondoltam: már megint jóval kezdtem; nem akartam szoros kapcsolatot. Ő viszont udvarolt, és lassan beadtam a derekam; elkezdtünk úgymond "járni". Sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk, lassan megismertem a múltját. Rendkívül utáltam, hogy bármit is csináltam, mondtam, mindig az előző családtagjai közül valakihez kötötte a cselekedeteimet; vagyis egyértelmű volt, hogy nagyon szerette valaha a feleségét+apóst, anyóst stb-akikkel a mai napig jó viszonyban van, akárcsak én. Hogy miért vált el? Nos: először is-a párom is és én is elvált, és igazi "zűrös" szülők gyermekei vagyunk.Így mindkettőnknek mindennél fontosabb a család (bármilyen meglepő)!!! A párom 23, az exe pedig 19 volt, amikor összeházasodtak. A gyerek ekkor már útban volt, de nem emiatt házasodtak, hanem mert nagyon szerelmesek-és naivak voltak. Aztán a szokásos a forgatókönyv: a gyes lejárta után az ex elment dolgozni, végre élhetett ő is, és hát élvezte az életet. Neki egyébként eléggé anyagias a természete, sőt sznob is a drágám, szóval amit látott az 50 éves kollégáitól (ház, autó, nyaralás stb), az neki is kellett volna-25 évesen. El is kezdtek építkezni; megtehették, hiszen mindketten jól kerestek. Aztán elkezdett megváltozni az asszony hozzáállása a családhoz. Gyakran csak este ment haza a munkából, a férjjel+a gyerekkel sehová nem ment el (állatkert, farsangi buli stb); illetve gyakoriak voltak a "céges kirándulások", ahonnan mindig valamilyen bizonyítékkal tért haza arra vonatkozólag, hogy van valakije-egy magas beosztású munkatárs! Szóval válás lett a vége, de a párom évekig harcolt azért, hogy ez ne történjen meg, mert családban akarta felnevelni a fiát, aki egyébként érthetően apás a mai napig. Ez idő alatt a házuk is elkészült. Szóval amíg az asszony félrejárt, addig a férj felépítette az áhított családi házat, amibe aztán ő már nem költözött be. Egyéb részleteket most a volt házasságáról nem írok. Egyébként vannak nagyon durva, filmbe illő részletek is, amiket nem akartam elhinni a volt feleségről; aztán hét év alatt már sikerült annyira kiismernem a volt asszonyt, hogy most már bármit el tudok róla képzelni...

Visszatérve: nem terveztem semmit konkrétan a párommal; gondoltam: egy darabig jól megleszünk aztán ki tudja.

Közben megismerkedtem a kisfiával is, akivel nagyon jól elvagyunk az első perctől fogva-talán ezért is, mert ő egyidős az én öcsémmel. Lényeg, hogy jó a viszonyunk, szinte barátok vagyunk. Pl a nőügyeit mindig megbeszéljük...

Mielőtt rátérnék a gyerektémára: leszögezném, hogy rendezett anyagi körülmények között élünk, és hosszas tervezés előzte meg a családalapítást. Bocsánat a kifejezésért, nem vagyok rasszista: NEM vagyok aluliskolázott koszos cigányaszony, aki csak úgy pottyantgatja a gyerekeket.

Szóval terveztük a gyerekeinket, nem pedig véletlenül csúsztak be. És soha nem keseregtem azért, mert nem jut elég pénz a gyerekekre-de szerintem nem adtam okot arra, hogy ezt gondold rólam.

A férjem amúgy nem fizet kiemelkedően magas gyerektartást, és a csökkentés is kb 4-5000 Ft-ot jelentene.

Az egész csökkentés dolog leginkább a következő miatt merült fel:

Adott egy elvált apa, akinél a fia hivatalosan minden második hétvégén tartózkodhat, mert a bíróság ezt mondta ki a váláskor. (kedves ANYA, gondolj bele, hogy ez mit jelent annak, aki imádja a gyermekét!!!) Megkapja még a gyereket ELVILEG a szünetek felére. Nálunk ez eleinte nem ment zökkenőmentesen, mert az ex azzal büntette a gyereket (pl ha a gyerek rossz jegyet kapott), hogy nem mehetett szeretett apjához. (ez mára rendeződött).Cserébe az apa minden hónapban a fizetésének 20%-át utalja az anyának (az összeg most mindegy). Az anya nagyon jól keres+együtt él egy fickóval, akinek fizetése kb 3-szor annyi, mint a férjemé. A férjem fizetése picivel a helyi átlag felett van, én most épp gyes-en vagyok (DE NEM KESERGEK!!!). Az anya a gyerektartást kezdetben lekötötte a gyerek számára nyitott bankszámlán; újabban állítólag a gyerekre költi. Rendszeresen követel pénzt olyan abszurd dolgokra, mit pl: "be akarjuk köttetni az internetet, és mivel a gyerek is netezne, ezért havonta be tudnál-e szállni a számlába?" (egyértelműen:NEM)-ez csak egy példa a sok közül.

Azt még megemlíteném, hogy a hét év alatt a gyermek az anyjával és annak párjával kb kétszer volt kirándulni. Ha ők valahová mentek is, a gyereket nem vitték magukkal, mert útban lett volna. Előfordult, hogy a gyerek karácsonykor egyedül volt otthon, mert anyuci, meg mostohaapu elmentek valahová és nem siettek haza. A dolgok gyakran a tettlegességig fajulnak a gyerek és a mostohaapa között (fojtogatás), de az anya ilyenkor soha nem áll a gyerek mellé, ő "nem lát semmit" Tavaly úgy volt, hogy a gyerek hozzánk költözik, de ez nem jött össze, mert 16 éves kor alatt bírósági döntés nélkül ezt nem teheti meg-ez emberrablásnak minősülne, és még mi szívtunk volna. A gyerek anyja egyébként a következőket közölte a fiával: "ha most elmész, akkor nem jöhetsz vissza. vidd a biciklidet, meg a számítógépedet, mert azt apádtól kaptad. minden más marad. ha elköltözöl, én nem fizetek gyerektartást, inkább lemondok rólad!" Elég zűrös időszak volt ez, de azóta annyit elértünk, hogy legalább gyakrabban van nálunk. Most már szabad a pálya, mert a gyerek elmúlt 16.

Azt is szeretném leszögezni, hogy a volt feleséggel nem utálkozunk. Sokszor legszívesebben megtéptem volna, de jobbnak láttam, ha inkább csendben maradok és mosolygok.

Most "hirtelen" ennyi jutott eszembe a családi életemről. A legfontosabb dolgokat azt hiszem, sikerült leírnom.

Kedves MINTAANYA! Ezek a sorok elsősorban Neked szólnak. Sajnálom, hogy él Benned egy sztereotípia az elvált férfiakkal és új párjukkal kapcsolatban. Nem tudom miért, de Te azt gondolod, hogy az elvált férfiak csak részeges, csóró alakok lehetnek, az új asszony pedig minden esetben egy maca, aki gyerekeket pottyint évente aptyuknak. Próbálj meg túllépni ezen. Én is sok ilyennel találkoztam, de a történetem remélem ellenpéldaként szolgál - ugyanis nagyon sok hozzánk hasonló család él.