Hogyan tehetném jóvá, hogy egyszer elküldtem magamtól?

Ha magamból indulok ki, biztos, hogy nem mennék vissza, hanem olyan válópert kapnál a nyakadban, hogy még. Nem szép dolog elküldeni egy nőt, pláne nem úgy, hogy a feleséged, és neked van bajod vele. (Legalábbis, mivel az okot nem mondtad meg, a kommentjeidből erre tudok következtetni.) Egyébként ha nem te kezdeményezted a volna, hogy egyikőtök menjen, !ami így volt, és a feleségedet kidobtad! akkor is neked kellett volna menned, mert elvileg te vagy a férfi. Ha a tiéd a lakás, akkor is. Egyébként nem vagyok biztos benne, de én úgy tudom, hogy x idő után közös vagyon lesz... Mindegy, ez nem ide tartozik.

Hogy hogyan tehetnéd jóvá? Szerintem ha már megkérdezted kerek perec, hogy nem jönne-e vissza, és nemet mondott (TELJESEN JOGOSAN, mivel kiraktad) akkor hagyj neki időt, hogy lecsillapodjon a dühe, és kezdj mindent teljesen elölről. Mintha most ismerted volna meg, úgy udvarolj, és akkor talán, ha más embert lát benned, könnyebben törik a jég. És ha már van valakije, (mert lássuk be, hét hónap hosszú idő, minden szempontból, a nők igénylik a törődést testileg és lelkileg egyaránt) akkor mindenképp hagyd békén, váljatok el, és kezdj te is új életet. Elhiszem, hogy szerelmes vagy, de ha jobban szereted őt magadnál, akkor szükség esetén el tudod engedni.

Nem akarlak kiábrándítani, de ha nem fogad vissza, akkor azt csak saját magadnak köszönheted. Ismered a mondást, hogy aki másnak vermet ás,az maga esik bele. Hát te így jártál. Amikor kitetted, neki kellett volna könyörögnie a visszafogadásért, és most te esdekelsz a kegyeiért. Kívánok sok boldogságot a feleségednek, veled, vagy nélküled!

Kicsit úgy érzem a kommentjeidből, mintha sok nagy megértő szavakat vártál volna tőlünk. Gondolkozz el ezeken a reakciókon, és ne kezdj rögtön védekezésbe/támadásba. Hidd el, senki nem akar neked itt rosszat, de amit leírtál, bizony bántó dolog egy nő számára. A többiek már kb leírták az én véleményemet, én csak azt tanácsolnám, legyen az az első lépés, hogy átértékeled a tettedet, kicsit próbáld meg az ő szemszögéből is megélni ezt az egészet. Ne, ne kezdd el mentegetni magad, hogy megvolt rá az okod, stb...Arra gondolj, hogy a feleséged életében mekkora törést okoztál a döntéseddel. Vállald a felelősséget, és így állj hozzá a problémához. Ha még ezek után is úgy érzed, vissza lehet csinálni, nagy alázattal vágj bele. Nekem legalábbis minimum a Kis herceg rózsáját kellene tálcán kínálnod...

Sok sikert lelked bugyrainak felfedezéséhez!