Férjek, apukák! Milyen volt nektek elhagyni a gyerekeiteket válás esetén, amikor már a nővel nem bírtatok együtt maradni?

Teljesen megértelek kérdező, és örülök, hogy a párom nem ilyen (elvált apuka). Nem is hagynám, hogy elhanyagolja a gyerekeit, pedig nekem sem egyszerű néha, ha itt vannak nálunk. Mégis megteszek minden tőlem telhetőt.

Viszont abba a hibába se ess bele, hogy teljesen biztos vagy abban, hogy ki miért jó vagy rossz a történetben. Nem tudhatod, mi zajlott akkoriban a szüleid között, és azt sem, mi zajlott a második asszony és a férj között. Ezzel tudom, hogy nem mész messzire, de a gyűlölködés sem visz semerre. Csak téged károsít.

Egyébként megkérdezhetem, hogy miért merült fel épp most benned ez a kérdés? Foglalkoztat, ki ő? Honnan tudsz róla ilyen sokat?

Szerintem belül azért mindegyik rosszul viseli.

Én 24 éves vagyok és engem apukám 6 évesen hagyott ott, és azóta nem is jött hozzám, és nem is találkoztunk. Pár hete kaptam a hírt, hogy az utcán összeesett és meghalt. A temetésén beszéltem egyik kocsmabeli haverjával, és ő mondta, hogy a mai napig állandóan rólam mesélt neki, de annyira szégyellte magát, hogy nem mert felkeresni.

Egyébként a rengeteg érzelmi, anyagi, pszichés hátrányról amit írtál, az teljesen igaz. Én is így nőttem fel.

18-asnak üzenem:

Nagyon együtt tudok érezni veled,ez egy akkora fájdalom amit nem is tudok szavakba önteni.

Mikor az ember nem lehet ott a gyermeke mindennapjaiban,nem adhat neki bármikor egy puszit,ölelheti magához,az igazán szívfacsaró FÁJDALOM.

Mondom ezt úgy,hogy én együtt élek a párommal csak anyagi okok miatt nagyon kevés időt tudok a kisfiammal tölteni.

Sokszor a munkahelyemen ha eszembe jut,könnybe lábadnak a szemeim,annyira hiányzik.