Valaki ezt kibogozná nekem? Már semmit sem értek, pedig én vagyok benne.

A lényeg, elhagytak egy másikért csak úgy egyik napról a másikra. Utóbbi időben rossz volt a kapcsolat, de nem menthetetlen egy kis akarással. Én nagyon szeretem, ő is nagyon szeretett, de hirtelen 'meggondolta' magát. Én szenvedek, ő el van. Mikor már feladnám, akkor lök egy kicsit rajtam, amitől bízom hogy változik a helyzet. Mást tesz és mást beszél, de a beszéde sem mindig ugyanaz. Albérletben élünk, kicsi fiúnk is van, ő erre itt hagyott a legnagyobb trutyiban. Azt mondja visszamondja az albérletet, de mégsem. Ezzel szemben megkérdezi mikor költözünk ki. Ha itt van, olykor érezteti nagyon is, hogy szeret, de aztán rájön, hogy mit csinál és nem. Alapból nem egy szétszórt ember, de már nem tudom mit gondoljak. Szórakozik, idő kell, nem tudom. Ha közömbös voltam és nem kerestem, akkor keresett. Tanácstalan vagyok. Azon kívül, hogy hagyjam bármilyen véleményt szívesen meghallgatok. Ezt csak azért nem, mert magam is tudom és igyekszem is így cselekedni.