Miért panaszkodnak a férfiak mindig arra, hogy a feleségüknek nincs elég idejük rá a gyerek (ek) miatt?

9-es vagyok

Igazad van, ezt én is tudom, csak annyira kiábrándító, amikor valami eseményen megállnak az utcán a család nő tagjai, és jön a téma:

- osztán szopik e réndesen?

- jaaaaj Margitka néném, ha látnáá, hooogy szopik

- ééééégyem is meg azt a szopós száját néki

Na itt nálam akkor is gurul a gyógyszer, kövezzetek meg érte. Megértem, hogy a szoptatás mekkora élmény, és hogy mennyire fontos ez egy anyának, de attól még kiborító na :D.

Amúgy csak arra akartam reflektálni, hogy nincs csodásabb élmény, mint amikor összejön a páromnál a család, és gyorsan két klikkre bomlik:

1: a már említett női kör, szopás/szarás/csórézás témákkal, meg a folyamatos gügyögéssel, idősebb korban meg az "adjál puszit" terrorral, amitől a gyerek totál kiborul (most komolyan van itt olyan ember, aki kisgyerekként nem bújt az ágy alá a csoki-puszi valutakonverzióban utazó seftelő nyanyáktól? Ennek ellenére mégis mindegyik elkezdi tolni, amint betölti az ötvenet...). De a leggázabb dolog, amikor ülünk az asztalnál, megy a beszélgetés, erre észreveszik, hogy a gyerek szarik, mert nagyon erőlködik, és elkezd neki mindenki gügyögve szurkolni: "úúúúúgy vaan, úúúúúúúgy vaaaan". Csóri kissrác meg olyan zavarban van, hogy elfelejti mit csinált éppen xD.

2: a férfiak meg elkezdik a házépítés, autóvásárlás és az ezekkel kapcsolatos hiteltörlesztés csodáit tolni. Na most sajnos én olyan anyagi helyzetből érkeztem, hogy 25 évesen még egyik sem adatott meg, és egyelőre nem is mozgat különösebben a téma. Ezen kívül adott még a jó öreg politika, de az meg kb megreked az "én elvonatoztatnám az összes cigányt afrikába, oszt nem volna több gond", vagy a nagypapától a szokásos "régen nem vó't ennyi adósság, meg nem vó't ennyi munkané'küli, me' aki nem dógozott aztat bőrtönbe zárták; szemétdíj se vó't me' aztat meg megétteja tehín, oszt adtaja jó téjet".

Ebből olyan szinten nem tudnak kilépni, hogy kb odajön hozzám a kedves rokon anno: "és hogy ment az államvizsga?", éppen veszek egy levegőt, erre abban a pillanatban otthagy, mert nevet a gyerek, azt meg nem szabad kihagyni. Na ekkor van az, hogy cigivel a kezemben kint simogatom a kutyát, mert az is jobb társaság. Bocs az offért...

A másik, ami eszembe jutott:

nehogy már a férfiak azt higgyék, hogy ha megvan a baba, akkor bárkit is érdekel az anyuka hogyléte!

Pont az van, amit a 9es írt, hogy másról nem kérdeznek, mint a gyerekről, a szoptatásról, a tejről, hogy jó gyerek-e, de mióta pl megszültem a két gyerekem, senki nem kérdezte meg, én hogy vagyok.

Azért mondom, lehet hogy azt hiszitek, csak nektek hiányzik a törődés meg az odafigyelés, mikor a feleségeteknek is ugyanúgy.

22-es/23-as hozzászólóknak:

Mondjuk elismerem, ebbe nem gondoltam bele. Komolyan azt látom, hogy a kismamákat annyira leköti a baba, hogy el is feledkeznek mindenről, és hogy mindig középpontban vannak gyerekestől. Ettől függetlenül tényleg szent igaz, hogy hirtelen csak menedzserek lesznek és a baba a sztár, ebben tök igazatok van.

Nálunk nincs még gyerek, csak ismervén a páromat látom előre, hogy részemről az asszony és a gyerek lesz a középpontban, az ő részéről meg a gyerek, én meg csak a második. A családnál csak a gyerek lesz téma, én meg le leszek szarva magasról minden oldalról, helyette majd odafigyelnek rám a haverok. Kb ezt a jelenséget próbálom leírni.

9-es és 21-es voltam.

22es (és korábbi 10es) vagyok,

9, komolyan becsülöm benned, hogy belátod az én igazamat is, kedves tőled:)

Nálunk két baba van, és igen, egyszerűen a külvilág szemében én megszűntem önálló személynek lenni. Elég rossz érzés.

A családi ebéded leírása nagyon érzékletes volt, ilyeneken én is részt vettem még gyerek nélkül, hát...azt hiszem ezt hívják generációs szakadéknak:)

Egyébként mi már nem is megyünk, tök fölöslegesnek tartom, hogy ott üljek egy napot, mikor senki hozzám se szól, csak a gyerekem adják kézről kézre, meg tömnék minden szarral...

Tény, hogy a gyerek érkezésével nagyon sok minden megváltozik egy kapcsolatban, ennek ellenére, még ha kevesebb jut is a férjemnek, én ugyanúgy szeretem őt.