Mit tegyek a férjemmel?

Mielőtt hozzámentél, milyen volt? Ha ilyen volt azelőtt is, miért mentél hozzá? Ha őszinte vagy magadhoz, mit válaszolsz arra, hogy Te megtettél-e mindent annak érdekében, hogy szeressen otthon lenni? Szeretetteljes, kedves, barátságos az otthoni légkör? Igazi otthont teremtettél, amiben jól érzi magát? A gyereken kívül törődsz mással is? Vagy éppen túl sokat törődsz magaddal? Amikor reggeltől estig sírógörcsöd van és közben nem vagy otthon, akkor éppen hol vagy, hol a gyermeked? Biztos, hogy ez házassági probléma? Nem inkább zavart vagy attól, hogy a gyerek miatt nem élhetsz olyan szabadon mint régebben? Nem vagy inkább féltékeny, mert te nem járkálhatsz szabadon? Nem arról van szó, hogy belesüllyedtél egy jó kis kényelmes langyos önsajnálatba? Mielőtt a válás mellett döntesz, és mielőtt fillérre kiszámolod, hogyan járhatsz jól anyagilag, azt javaslom, vegyél elő egy nagy papírt és oszd ketté: jobb oldalra írd fel azokat a pozitív dolgokat, amiért hozzámentél és amiért vele élsz. A bal oldalra a negatívumokat (csak az önmagadnak adott őszinte válaszok után). Majd írd össze azokat a pozitív és negatív hatásokat is egy másik lapra, amelyekkel a válás után számolnod kell. Ezek összevetésével már tisztábban láthatod a helyzetet. És mielőtt bármit is teszel, próbálj meg higgadtan és tárgyszerűen beszélni a férjeddel arról, amiről már az esküvő előtt kellett volna: mit vár ő a házasságtól, mit vár tőled, hogyan akarja nevelni a gyermeketeket, hogyan képzeli a jövőtöket. Te is mondd el neki a gondolataidat ugyanezekről. És ha nem sikerül közös nevezőre jutnotok, csak akkor fogj bele a válásba. De tudjad, hogy akár egy békétlen rossz házasságnak, akár egy válásnak csak egyetlen veszetese lehet, és az a gyermek.