Hogyan éltétek meg a válást? Mi most fogunk válni, nem bírjuk tovább együtt, vagyis én nem. Nincs közös gyerek.

Mikor kimondták a válást, és jöttem ki a bíróság épületéből, mintha egy zsákot vettek volna le a vállamról. Olyan felszabadultan boldog voltam, mint még az esküvőn sem.

Hasonlóan éreztem mint az első,igaz nekünk gyerek is van....De nagyon jó volt végre lezárni ezt a részét.1.5 évig ment a per..........

Ha te nem bírod tovább a házasságot, akkor nem értem minek a kérdés. Te akarsz kilépni és neked lesz nehéz? Vagy hogy is van ez? Ha el akarok hagyni valakit nem sírok utána. Amúgy szerintem utána jobb lesz. Mindkettőtöknek.

hülyeségeket beszélsz utolsó. ha válni akar, valószínűleg jó oka van rá, de attól még az neki is fájhat, hiszen valaha szerette azt az embert, és véget ér valami, aminek nem úgy ment neki, hogy vége lesz. szóval igenis nehéz lesz neki is.

Nem érezted meg a segítő szándékot a soraimban, kedves. Ha meghozok egy döntést, akkor utána már ne agyaljak azon, hogy mennyire fáj, mert a kétség okozza a legtöbb fájdalmat.A kétség, amit amiatt érzünk, hogy jól döntöttünk-e.

Én amikor elváltam a volt férjemtől, szerelem már nem volt bennem. Előtte évekig nem volt rá módom, hogy elköltözzek, ezért már csak idegenként éltünk együtt hosszú ideig. Egy dolog volt nehéz, vagyis inkább sajnáltam és hülye érzésem volt a dolog miatt (persze nem azért, mert én visszacsináltam volna az egészet). A lényeg, hogy a volt férjem a válásunk napján vallotta be, hogy ő sajnálja, hogy így történt a dolog és nagyon maga alatt volt lelkileg. Ez számomra azért volt rossz, mert féltem, nehogy hülyeséget csináljon,de szerencsére nem, azóta jól megvan. Mondjuk nekem egyébként eszem ágában sem állt volna visszacsinálni az egészet, mert akkor már ismertem a második férjemet, akivel azóta is nagyon boldogok vagyunk.

Utolsó vagyok. Ezt csak most mondod. Ha túl leszel a dolgon, hidd el, hogy más színben fogod látni a világot! Nehogy azt gondold, hogy én olyan könnyen viseltem amikor még szerettem a volt férjemet! Nálunk az volt, hogy a volt férjem közölte velem, hogy már nem szeret (nem volt senki más mellettem) és mivel nem vagyunk boldogok, váljunk el. Én utána még évekig küzdöttem, próbáltam neki a tudomására hozni, hogy ha mindketten változtatunk és akarjuk, hogy megjavuljon a házasságunk, akkor boldogok lehetünk, de ő ellenállt. Gondolhatod, milyen évek voltak! Aztán - többek között egy barátnőmmel folytatott hosszas levelezések folytán - megértettem, hogy amit az egyik fél nem akar, azzal nem tudok mit csinálni, ha a fejem tetejére állok, akkor sem. Akkor elkezdtem nyitni a világra és visszatért a boldogságom. Neked is vissza fog, ne aggódj, de túl kell rajta lenned érzelmileg!