Van valami szabály arra, hogy visszavegyem a gyerektől az apja nevét?

Kedves 11:05-ös válaszoló!

Én is elváltam és szívesen megszabadítanám a gyerekemet az apja nevétől! Régen én sem tettem volna ilyet, de sok minden történik egy válás során! Sokat tudnék mesélni, hogy mit tettek a fiammal a szüleivel együtt! Még az iskoláját is belekeverték! Csak gondolj bele, hogy mit él át egy gyerek, amikor összesúgnak a háta mögött, hogy "-Nézd, az ő apja és nagyapja cirkuszolt!"

16:49-es: én ügyvéd vagyok és nem joghallgató és ugyanazt mondjuk, más szavakkal: lemondani nem lehet a gyerekről , csak örökbeadni (ezt írtam korábban is, mielőtt kiosztottál a kedves és szép stílusoddal).

Nincs tehát "önmagában lévő" lemondás, csak és kizárólag az örökbeadás céljából lévő lemondás van.

Kedves utolsó, nem hiszem el, hogy ügyvéd lennél. Valószínűleg rám akartál licitálni azzal, hogy ha én jogot hallgatok, akkor te egyenesen ügyvéd vagy: ha valóban ügyvéd lennél, akkor egyrészt kívülről-belülről-alulról-felülről tudnod kellene az egész Csjt.-t (ha nem ez a szakterületed akkor, is, hiszen másodéven két féléven át kell tanulni, és van belőle szigorlat is ugyebár...), a hozzá tartozó masszív párszáz oldalas magyarázattal egyetemben. Világosan benne van a törvényben (amit el sem olvastál, úgy tűnik), hogy a szülői felügyeleti jogról akkor is lemondhatok, illetve akkor is megszüntethetik vagy szüneteltethetik ezt a jogomat, ha a gyereket nem fogják örökbeadni. Csjt. VIII./1./72., csak a példa kedvéért. Ha figyelmesen elolvasod a fenti paragrafus "B" részét, (1), illetve (2) bekezdés, akkor nagyszerűen látni fogod, miért nem igaz, amit állítasz. Nekem nagyon úgy tűnik egyébként, hogy életedben nem voltál még családjogi bírósági gyakorlaton. Ha lettél volna, tisztában lennél a vonatkozó jogszabályokkal, nem érvelnél civil módjára ("jól is néznénk ki"), és nem követelnéd, hogy bizonyítsam az igazam a vonatkozó jogszabállyal, hiszen te magad is ismered azt (és ha nem igaz, amit állítok, akkor kapásból bevágsz egy törvénycikkkelyt, ami bizonyítja is az állításod). Összességében nem haragszom, csak kérlek, hagyd meg a jogászoknak a jogot, hisz ez a szakmájuk, és ismerd el, ha valaki jobban ért hozzá nálad.

A felesleges vitákat nem szeretem, hiszen ismered a mondást: hülyékkel vitázni nem érdemes, mert lehúznak a saját szintjükre, és ott legyőznek a rutinjukkal.

Olyan jogász - joghallgató - nincs, aki a a Csjt-re úgy hivatkozna, mint pl. Csjt. VI./2./48. paragrafus vagy Csjt. VIII./1./72..

A jogászok - a joghallgatókat beleértve - ezt a Csjt. 48.§-ának vagy a Csjt. 72.§-ának nevezik és így hívja mindenki, aki tanult valaha jogot.

A Csjt 48.§. megerősíti a korábbi véleményemet: a gyermekről "lemondani" csak örökbefogadás céljából lehet, akkor, amikor másvalaki egyúttal örökbe is fogadja.

A Csjt.72.§. pedig arról szól, hogy ha az egyik szülőnél helyezik el a gyermeket, akkor csak ezt a szülőt illeti meg a szülői felügyeleti jog, a másiké pedig szünetel (Csjt.91.§).

A szünetelés természetesen nem azonos azzal, hogy elveszítené örökre a szülői felügyeleti jogát, mert az feléled, ha a gyermeket gondozó szülő pl. meghal.

A Csjt.e rendelkezéseit az motiválja, hogy mindig legyen olyan személy, aki a gondozó szülő helyébe lép, hogy ne maradjon a gyermek családi jogállás és érte felelős, vagy szülői felügyeletet gyakorló szülő nélkül.

Épp ezért nem is lehet "lemondani" a gyerekről, az örökbefogadás esetét kivéve (de ott is a lemondó helyébe rögtön lép valaki, aki a későbbiekben a gyerek szülőjének tekintendő).

Ennyit a "jogászkodásról" és az áljogászokról is, akik láthatóan sokan vannak ezen a fórumon és ha másból nem is, a stílusból és abból, hogy nem tudják, hogyan kell írni a törvényi hivatkozást, azonnal lebuknak.