Kedves Válaszolók. Azokban az esetekben amikor férjeteknek, élettársatoknak van már gyermeke/gyermekei előző házasságából, a válás után mennyi idő múlva jött nálatok a közös gyerek? Az előző házasságból az anyuka, hogy viselte ezt?

Legyen egy olyan is, ahol lett gyerek. :) Nálunk a válás tk. régebben bekövetkezett, anyuka szeretőt tartott, külön is éltek, csak a hétvégékre ment "haza", hogy a gyerekeknek fenntartsák a látszatot (ezt is ő akarta). Onnantól, amikortól teljesen szétmentek 4 hónapon belül házasodtunk mi össze, de régebben ismertük egymást (mielőtt bárki szitkozódni kezdene, nem "úgy"), vigyáztam is többször a gyerekekre, amikor az anyjuk nélkül voltak Pesten. Amíg nem szakított a pasijával, még beszéltünk is telefonon és személyesen is, teljesen normális volt a kapcsolatunk. Egy héttel az esküvőnk előtt szakítottak, akkor újra akarta kezdeni. Férjem viszont nem, és innentől szabadult el a pokol, láthatás korlátozása stb. Én akartam, hogy menjen vissza az exnejéhez a gyerekei miatt, de ő nem tudta volna elölről kezdeni a cirkuszokat és a megcsalásokat. Igazából gyereket se akartam még, de a férjem nagyon gyerekmániás, szóval az első éves házassági évfordulónkra született az első gyerekünk is. :)

A volt feleség tajtékzott (pedig addigra a harmadik pasit fogyasztotta). Jellemző, hogy a nagyobb gyerek tizennégy éves korában hozzánk költözött, és az anyja engedte. A kisebbiknek meg beadta, hogy az apja nem is fogja szeretni ezután, mert a közös gyereket jobban szereti majd. Nem győztük vigasztalni utána, hogy ez mekkora hülyeség. Szóval bármikor jön, nagyon hangsúlyozni kell, hogy őt is szeretitek! Az első pillanattól a kezébe lehet adni, mi is így tettünk, pedig a kisebbik csak négyéves volt. Nem fogják bántani, ha érzik, hogy őket is szeretitek. És azt gondolom, hogy minél kisebb az előző házasságból származó gyerek, annál inkább elfogadja az új házasságból származó testvért.

Szóval, szerintem ez csak attól függ mennyire akarjátok kihúzni a mézesheteket. :D Ha rajtam múlt volna, én egy évet várok az esküvővel és egy újabb évet a teherbeeséssel. De így is jó, nem bántam meg, hogy ilyen hirtelen történt minden. Ha több időt kapok rá, akkor is ő lett volna a tökéletes választás. :D

És még annyit, hogy bár soha nem lázítottuk az anyjuk ellen őket, mára már csak a kötelező udvariasság kedvéért viselik el őt. Ami elszomorít, mert így a saját feleségükkel se biztos, hogy jó lesz a kapcsolatuk, mert nem fognak bízni benne... :(