Válás után mennyire természetes puszival köszönni egymásnak, rózsacsokor születésnapra?

ez megérintett, mikor olvastam, nagyon igaznak érzem:

Feldmár ír valahol arról, hogy egy testi-lelki- házassági kapcsolat olyan erős, olyan átalakító, hogy nagy tévedés, hogy egy szakítással az csak úgy "elmúlik" - az életre szól akkor is!! ha többször történik, az is

- egy átalakulás révén más lesz az ember már utána. (nem találom, elnézést, de úgy gondolom, a lényeget hoztam)

Ugyanígy egy gyerek születésénél is 3 születés van: apa és anya születik- amiszintén nagy változást hoz a lélekben.

Belefér, de nem vörös rózsákkal és nem hatalmas csokorral. Ha megérdemli, ha törődött veled, akkor miért ne?

Nem muszáj minden válásnak úgy végződnie, hogy ha találkoznak, egymásra ordibálnak, stb. Pláne, ha már régóta voltak házasok, és olyan családi kötelékek szövődtek amelyben elképzelhető hogy egy-egy esküvőn, keresztelőn, temetésen találkoznak. Akkor sztm sokkal cikibb ha elkezdenek üvöltözni, csapkolódni, mint ha normálisan viselkednek egymással.

Nekem már az első komolyabb barátom is ilyen maradt szakítás után. Szerintem ez lenne a természetes, hiszen az ember azért választ magának párt, mert szereti, mert jó embernek tartja, mert egy hullámhosszon vannak.

Inkább az a baj, hogy sok olyan válás van, ahol utána a felek utálják egymást. Érthetetlen számomra, hogy akkor mire alapozták a házasságot, mert nagyon valószínű, hogy semmire.