Válás után egyedül is megállod a helyed?

Miaz hogy! De megtapasztaltam, mennyi ember szeret, és megtanultam kérni. Megtanultam, hogy kérni kell, van segítség, van rokonság, barátok, akik szívesen segítenek. Addig nem tudtam se kérni, se elfogadni, most (már megint párban) tudok, és nagy hasznát veszem. Lelkileg, kapcsolat terén.Annak, hogy tudok segítséget kérni.És megköszönni :)

Főleg ilyen autó, vízcsap, beszélgetés, munkahelykeresés, párkeresés területén kértem, és az anyagiakat a nevelést megoldottam egyedül, még az apjuk részét is nagyrészt.

[link]

Ez a honlap elsősorban olyan nőknek szól, akik egy válás, szakítás után nehéz helyzetbe kerültek, és szeretnének új életet kezdeni. Mi, az oldal kitalálói azt gondoljuk, hogy nem törvényszerű magányosnak, szomorúan érezni magunkat akkor, ha nincs mellettünk egy társ.

A második férjem tátott szájjal nézte -akkor még csak udvarolt-, hogy milyen szakszerűen fúrok be egy csavart (tiplivel, ahogy kell), mázolom ki a szobát és hasonlók:) Igaz, engem a lakberendezéssel kapcsolatos dolgok mindig is érdekeltek, csak válás előtt a "férfias" részét nem én végeztem.

Nagy tanulság volt (a válás és a 2. házasság között 10 év telt el, tehát nem rohantam) számomra, hogy milyen klasszul tudok szervezni,megoldani minden, a gyereket és engem érintő feladatot! Határozottabb, önállóbb, öntudatosabb lettem, aminek máig hasznát veszem.

Emellett nem arra törekedtem, hogy majd mindent én csinálok akkor is, ha beleszakadok! Dehogy! Tudni kell, mikor haladja meg az ember erejét egy-egy dolog. Ilyenkor vesszük elő a szervezési készségünket! Kezdetben a gyerekvigyázás is problémás volt, mert a nagymama, rokonság 70 km-re laktak(nak),de aztán barátnő, munkatárs, vagy ideutazó mama szívesen segített.

Persze nem volt álomjó időszak, hiányzott mellőlem egy felnőtt társ. Viszont úgy ismerkedtem, hogy nem a kényszer hajtott! Mert nem féltem az egyedülléttől, a tehetetlenségtől, nem kellett megalkudnom a társválasztásban.

Igyekeztem jó formában tartani magam, máig rendszeresen mozgok (45 vagyok), még a cigiről is leszoktam.

Szóval a válással nem dőlt össze a világ, mint ahogy azt elsőre hittem. Sok tanulsággal is szolgáltak az első házasságomban elkövetett hibák , amikre aztán odafigyelek a másodikban. Nehéz volt, sokat kínlódtam, mégis összességében a személyiségem gazdagodott ettől az időszaktól! (Pl. már érzem, mi a fontosabb egy kapcsolatban, nem ítélek el ránézésre embereket, sokkal inkább megértem őket, bátran kiállok szeretteimért, magamért és még sorolhatnám.)

3,5 éve vagyok egyedül a lányommal!

Lakásfelújítás során én gletteltem,csiszoltam,festettem ki mindent vagy épp vertem le a csempét!

Mindenki ámul rajtam,hogyan bírom a hétköznapokat egyáltalán végigcsinálni és helytállni.

Egyedül fenntartani mindent anyagilag és mellette jó anyának,ismerkedni!

Sose voltam egy nyápic nő,de az edyedüllét sok mindenre megtanított és sokkal erősebb,kitartóbb lettem,aminek örülök.

Sokszor viszont egy kicsit hátránynak is érzem,mert alig tud nekem egy férfi olyat mutatni,amivel én nem boldogulnék,pedig szeretnék én lenni a gyönge,törékeny nő sokszor,de azt hiszem erről már lecsúsztam!