Mit tennétek: a kilencéves fiam úgy nyilatkozott velem szeretne élni?

Szia!

Esetleg ha a kisfiú elmondaná az anyukájának, hogy veled szeretne lakni, vagy legalább többet időt szeretne nálatok lenni? Azt nem tudod véletlenül, hogy mi lehet az oka annak, hogy inkább hozzád költözne? Bántja esetleg?

Megértelek, és sajnálom hogy így bekomplikálódtak a dolgok. Nálunk is olyan szitu volt, hogy a férjemnek első házasságából volt 2 lánya. A válás időpontjában 17 és 9 évesek voltak. A nagyobbik lány az apukáját választotta, a kisebbiknek nem volt választása. Az anyukájával él, de közel hozzánk. Eleiben sokszor voltak "gondok", mármint úgy értem a kislány nagyon szerette a nálunk töltött időt, és mindig sírt amikor haza kellett mennie. Az anyukája azt mondta, hogy utána még napokig szomorú volt. Ez miatt a volt feleség féltékeny volt, de hála Istennek okosan kezelte a helyzetet és a gyerek érdekeit nézte ebben a kusza helyzetben, akárcsak a férjem.

Mivel a bíróság szinte minden esetben az anyukának ítéli a ilyen kiskorú gyereket (gondolok itt egy átlagos helyzetre), nem nagyon tehettünk mást (illetve te sem tehetsz mást) mint megpróbálod a lehető legjobban biztosítani a fiadat hogy mennyire szereted és hogy bármikor fordulhat hozzád. Mármint ha el akarod kerülni az állandó feszültséget a volt feleségeddel. Próbáld megbeszélni nyugodtan a dolgokat az anyukával, hiszen ha nálunk nyugis otthon a helyzet az a te érdeked is.

Nem tudom hány éves kortól kérdezi meg a bíróság a gyereket, hogy hova szeretne menni lakni,(biztos még 18 éves kor előtt), nem tudom jó ötlet-e, de próbáld megbeszélni a fiaddal, hogy addig próbáljátok elfogadni a helyzetet így, aztán ha elérkezik az a bizonyos kor, akkor még változtathattok rajta.

Egyáltalán nem vagyok ellened, félre ne értsd, csak már a férjemmel mi is át éltünk hasonló helyzetet. Soha nem mondtunk semmi rosszat a kislány anyukájára, sőt, ha összevesztek valamin és hozzánk jött panaszkodni, megbeszéltünk és elmagyaráztuk, hogy az anyukája mit miért tett, és hogy csak félti őt. Ezt kellett tennünk, hiszen egy kisgyereknek nem csak egy apára, ebben az esetben a férjemre van szüksége, hanem egy anyára is. Ha kitéptük volna "erőszakkal" az anyukájától, akkor meg az anyukája nélkül lenne... Egy kicsit talán enyhíthet a fájdalmadon ha elképzeled, hogy milyen lehet neki, hogy 2 gyereke már nem őt választotta és még a harmadik se akar vele élni... Bízom benne, hogy nem veszed támadásnak, mert egyáltalán nem annak szánom!

Kitartást, tudom, ez borzasztóan nehéz időszak!

Szerintem egy kisfiúnak szüksége van apai mintára, mint pl megtanítja úszni, elmegy vele a kedvenc csapat meccsére, tanácsokat ad később csajozás téren, és ha kell alkalmazza az apai szigort is, legyen ez akár csak annyi hogy "úgy néz rá". Az anya ezeket képtelen megtenni, gondolom ezek miatt is kötődik sok fiú az apjához inkább.

Szerintem próbálj jogi utat keresni, ha pedig nem megy, akkor ki kell várni azt a kort amikor eldöntheti mit akar.

Egyébként gratulálok az anyjának, így fordítja saját maga ellen a gyereket, aki egy életre megutálja, és jogosan!

Sajnos a gyámügy sosem a gyerek érdekeit nézte, ez egy szemét intézmény!

Minden követ meg kell mozgatni, családsegítőbe, ha elmész, hátha ott is tudnak valami okosat mondani. Egyébként ha megkérdezed a gyereked, mit mond, miért nem jó otthon?