Miért fennhéjázó modorú egy hétéves kislány úgy, hogy a környezetében senki sem az; és miért gondol egy kilencéves gyerek arra, hogy az ember egyszer meg fog halni?

A kislány: Nevelés kérdése, meg attól, hogy a környezete mit sugall felé.

A kisfiú: én magam 6 éves voltam, amikor fölfogtam, hogy mi is az a halál. Épp nagymamám halt meg akkoriban, és nagyon mélyen érintett az elvesztése. Szerinted tudtam én másra gondolni a halálon kívül?

Meglepő, de a gyerekek gondolnak a halálra. Ma már mindenhol hallhat tragédiákról, halálokról, mindennaposak az ilyen hírek. Valamit hall, és gondolkodni kezd. Nem hülye a gyerek, csak kicsi!

A kislányt nem tudom. Lehet, hogy a tévében látott ilyen nőt, és az tetszett neki. Vagy valamelyik nagyszülőre ütött. Esetleg kinövi.

"Miért fennhéjázó modorú egy hétéves kislány úgy, hogy a környezetében senki sem az"

Például azért, mert ilyen a természete?! én sem örököltem a környezetem dolgokhoz való hozzáállását...

"miért gondol egy kilencéves gyerek arra, hogy az ember egyszer meg fog halni"

Mert már nem bébi, hanem 9 éves gyerek. A gyerek meg annyiban különbözik a felnőttől, hogy kicsi. De nem hülye.

Néz tévét, vannak osztálytársai, akikkel beszélget, netezik.

Te mire gondoltál, hogy az ezo kategóriában tettél fel kérdést?

A te gyerekeid? Mert ha igen, akkor már bocsáss meg, de nem vagy valami felkészült/tájékozott szülő...

"Miért fennhéjázó modorú egy hétéves kislány.."

Ismertem ilyet, nagyon el volt kényeztetve. (persze lehet más oka is.) A halálra pedig sok gyerek gondol, ez nem ritka, csak nem nagyon beszélnek róla.

akkor is haltak meg emberek... a környezetedben láttál/hallottál valamit

nyugi, nem vagy csodagyerek