Egy kedves ismerős házaspár férfi tagja élve az internet adta lehetőségekkel egyre messzebb és messzeb merészkedett társkeresőkön, most úgy tűnik válnak. Mennyire tipikus probléma ez manapság?

Komolyan nyomorba taszítjuk magunkat, és a média még rá is tesz egy lapátta.

Elhittük azt az álomképet, hogy a házasság az örök szerelemről és lángolásról szól. És kiakadunk, ha nem úgy van.

Régen az emberek nem feltétlenül érzelemből házasodtak, nem vártak szerelmet a házasságtól, sem heti 4 orgazmust. végiggondolták, hogy mit vártak az élettől és annak megfelelően választottak (azonos háttérrel vagy jobb háttérrel rendelkezőt, aki családot akart, azonos értékeket vallott) és ez a rendszer tartósnak bizonyult. ha szerelemből megcsalták egymást, az sem volt katasztrófa, mert nem voltak féltékenyek, hiszen nem voltak szerelmesek. A nőt ráadásul sehova sem engedték, igy ő nehezebben tudott félrelépni. Annak meg sokszor kifejezetten örültek, hogy a nemkívánt férjük másnál keresi az örömöket.

Erre most itt vannak a szerelemházasságok, a rózsaszín tévhitekkel, és tessék. miért hitte azt a férj, hogy joga van megcsalni a nejét, mert az már nem szereti úgy, mint eleinte? miért hitte, hogy mindig úgy fogja szeretni? mirét hitte, hogy semmi sem fog változni?

az emberek nagyon ostobák!

A flegmaság és agresszió klasszikus velejárója a lebukott megcsalónak, aki sértett büszkeséggel próbálja a másikra hárítani az erkölcsi felelősséget. Ilyenkor előjönnek az olyan viták, amik azt taglalják, hogy mit is csinált a másik, ami miatt megcsalásra került sor.

A megcsaló fél tudja, hogy itt már nem lehet megmenteni a kapcsolatot, így a büszkeségét próbálja megőrizni, nem vesződik a lehetetlennel, a kapcsolat újraélesztésével.