Pár hónapja a férjem külső kapcsolatba bonyolódott, ami persze lelepleződött. Ha voltatok már hasonló helyzetben, hogyan oldódott meg? Válni, vagy inkább várni, hogy majd megoldódik?

Sajnos sok jóra nem számíthatsz tőle. Ha ebben az állapotban, amikor leginkább melletted kellene állnia képes megcsalni, és azt várja el, hogy TE ÉRTSD MEG ŐT nem hinném, hogy ő az a társ, akire szükséged lenne. A helyzetedet bonyolítja, hogy anyagilag függsz tőle. Egyedül nevelni 2 gyermeket nehéz feladat, de úgy tűnik, ha ebben a házasságban maradsz, akkor is egyedül leszel. Ha elválsz, esélyed lehet arra, hogy találj társat magadnak, aki megbecsül. A gyerektartás nem éppen egy anyagi kánaán és biztosan nagyon nehéz belőle kijönni, de legalább nem mérgezné az önbecsülésedet egy ilyen megalázó helyzet. Ha jelenleg ezt nem érti, később akár durvább dolgokat sem fog "megérteni". Az ilyen helyzetek többnyire egyre rosszabbak lesznek, kutyából nem lesz szalonna.

Most figyelj csak a gyerekeidre, igyekezz nem túl sokat idegeskedni (tudom, mondani könnyű...) a picurkád miatt. Ebben a helyzetben méginkább szükségük lesz rád! Egy ilyen pasi egyetlen könnycseppet sem ér meg!

"Jelenleg is tart a románc, és nem érti, mi a bajom, hiszen nem akar elhagyni bennünket, de nagyon változtatni sem akar a kialakult helyzeten."

Ettől a mondattól szomorodtam el nagyon.

Miután lebukott, nem is szégyelli magát, még csak nem is tesz úgy, mint aki szégyelli magát, - úgy tűnik, erkölcsileg egyáltalán nem találja kifogásolhatónak, amit tesz - és ez a szörnyű az egészben!!!! Ez mutatja, mennyire nem tisztel!

(Más lenne persze, ha előzetes megegyezés alapján kölcsönösen nyitott házasságban élnétek, de így akárhogy csűti-csavarjy, hülyének nézett, átvert, becsapott, kihasznált - Te ugyanis, mint a legtöbb ember, mondogám házasságba mentél bele, és ebben a tudatban voltál.)

"nem érti, mi a bajom, hiszen nem akar elhagyni bennünket, de nagyon változtatni sem akar a kialakult helyzeten." most elvárja, hogy ess hanyatt azért, mert nem tesz gyermekeit egyedül nevelő elvált, magányos anyává? Tudja, hogy Te is félsz ettől a státusztól (anyagilag, érzelmileg), és EZZEL ÉL VISSZA!!!!!!!!!!! A kiszolgáltatottságoddal, azzal hogy Te magad is elhiszed, hogy nem tudsz lépni - és leépíti az amúgy sem túl sok önbecsülésedet :( Tudja, - azaz úgy tudja - hogy Te úgysem hagyod ott - ez abból látszik, hogy ő azzal érvel, hogy nem hagy el Benneteket - ezek szerint azt hiszi, nála van a kontroll, és meg sem fordul a fejében, hogy Te nem egy alárendelt lény, báb vagy lábtörlő vagy, hanem Te is léphetsz... Szerintem szegényen még mindig jobb, mint megalázottan élni. Te ennyit érsz, ezt érdemled, hogy osztozz a férjeden egy másik nővel? Megérdemel Téged a férjed, aki mint egy pöffeszkedő török basa, héremet akar tartani?! És egymás tisztelete, emberi méltósága, az egymásnak tett ígéret - ez hol marad??? Nem hagyd, hogy lábtörlőnek nézzen, ne tiszteljen, csak mert nem vagy gazdag, és szereted.

Férjed térben, időben is el van tévedve - a többnejűség ideje a világ 1-2 elmaradott részétől eltekintve lejárt, és a mi társadalmunkban annyira nem is volt jellemző. Közöld vele, hogy hagyjon fel, de sürgősen ezzel a nyegle szemlélettel, szálljon le a magas lóról, és döntsön. Azt is közöld vele, hogy nem félsz elhagyni. (Én mondjuk alapból elhagynám, lehetőséget sem adnák, de megértem, ha valaki nem kíván ilyen drasztikusat lépni - de a büszkeséged megőrzése akkor is fontos, különben újra meg foga csinálni.)

Ne hagyd magad, és - mint annyi nőnek -, Neked is többet kellene a mondataidba építeni a "nehogy már" kifejezést! :)

Hypathia