Mivel járok jobban, ha közös megegyezéssel válunk a férjemmel vagy ha beadja a válópert s a bíróság dönt?

A történetünk ott kezdötött, hogy mint mindenkiben, sajnos a férjemben is megbíztam 3 évvel ezelőtt. Általános iskolában néha együtt jártunk, amikor a szülei alkoholizmusa által egyből gyámhatóságra került az ügy, amikor is nem egyszer a szülei és nagyszülei is otthagyták az ovodában őt. S néha a mamája nevelte fel éveket éveket s így telt az élete egészen 12-13 éves koráig, hogy 340 km-et ingázott a nagymamája és szülei között. Fél év együttjárás után eljegyzett, persze már 2-3 hónap után akart eljegyzést, de én húztam, mert korainak tartottam, majd még az eljegyzés előtt rávett, hogy költözzünk össze. Előtte mindent szépen megbeszéltem vele (akkor még lehetett), hogy én 10 év kollégiumi élet után nem nagyon tudok szülökhöz alkalmazkodni, mert szeretek szülőktől szabadon élni, nem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba, s nem szeretnék sem az én sem a az ő szüleivel élni. Összeköltözésünk előtt végeztem a fősulin, lett volna munkalehetőség, de mondta, ha ugy is feljövök hozzá pestre, itt tuti sikerül munkát találnom. Mivel nem volt meg a nyelvvizsgám, így megígérte, hogy míg nincs meg, s mégsem lenne munkám, az anyukája volt kollégája el tud helyezni ruhazati üzletben. Aztán mivel mindent megbeszéltem vele, s mindenki becsületes, rendes srácnak ismerte, anyuék is, így felköltöztem, csak hát felköltözésem előtt meghalt az anyja, s igazából úgy lett volna, hogy egy hetet élünk a szüleinél, s pest mellett kb 1 órányira van egy ingatlanja, amit elkezdtünk felújítani, s úgy volt kiköltözünk. Anyja halála után rávett arra, hgy maradjunk még egy hónapot az apjával, amíg rendbe jön. De évek teltek el, s egyre súlyosabb lett az alkoholizmusa, s felköltözésem után mivel 3-4 hónap múltán 130ezerről 90ezerre csökkent a párom fizuja, így kénytelenek voltunk itt maradni. A nyelvsulit amit fizetett, nem tudta tovább, mert akkor nem tudtunk volna félre tenni, majd munkaügyi által jártam ki. Munkák lettek volna, csak mindegyikről lebeszélt, hogy meg tudja oldani, ne féljek nem maradunk itt, s inkább a diplomám az első. S mivel ütközött a nyelvsuli s a munka, így a nyelv mellett döntöttem. mellette azért nézegettem munkát, de minnél régebb óta voltunk az apjával, annál jobban kimerültünk. Ő munkahelyén s jogsira járt aludt folyton el, én meg német órán, s állásinterjúkra, mikor már úgy volt hogy párom is mondta menjek, úgy jártam, hogy előző este, hajnalban wc-t fürdőkádat takarítottam, s az apja múúkatasat hallgattuk. Egyre több lett a vita a párommal, egyre kevésbé lehetett megbeszélni vele dolgokat. Albérlettel is próbálkoztunk, mikor nagyon nem bírtuk, de az unokatestvére lenyúlta a pénzünket, s ott hagyott minket, mivel vele közösködünk, s mivel a csaj választott drága albérletet, párom meg benne volt, mert csak úgy merte megkockáztatni, ha valakivel felesben vagyunk, így egyedül nem tudta fizetni, s visszaköltöztünk. Azóta após 20-30ezreket elvesz rezsibe. Munka mindig nincs. 2010 februárban kaptam meg a diplomámat, s májusban megtudtuk hogy babát várok. Akkor akartam menni egy eladói tanfolyamra, csak megtudtuk hgy veszélyeztetett vagyok, s az meg fél éves gyakorlattal járt, mivel ingyenes volt, az volt a feltétel h fél éven keresztül egy adott boltban kellett volna dolgozni.

A lényeg az, hogy mindenről lebeszélt, s mindig az vollt amit ő akart. Az albi óta eltel 1 év s úgy volt hogy 1 hó után megyünk tovább, de após fenyegette állitólag a fiát, hogy ha elmegyünk (legalábbis párom mondta), akkor inni fog. S ő meg féltette az apját, s maradtunk. Aztán a gyereket úgy vállaltuk be, hogy mondta a párom, hogy hátha az unokát nézi az apja, nem fog inni, s elköltözhetünk. Úgy akartuk, hogy a pest melletti ingatlant ami szintén a párom nevén van, mint amiben most élünk eladjuk. Após kijelentette, hogy kell neki nyugdíjas korára,s nem érdekli a baba sem mi sem, oldjuk meg. Felhoztuk, hogy akkor mi kiköltözünk, de ahhoz hogy gyermekkel elférjünk, mivel 2 személynek is kicsi a lakás, hozzá kell építeni, s kb 3 milliót alsó hangon rá kell költeni, de nem költöznénk vissza. Nem egyezett bele. Após miatt sok vita volt s van köztük a párommal, s ha vitázunk, bele szólé az életünkbe, arra ösztönzi a fiát, hogy ráér későn haza jönni, menjen foglalkozzon, még a baba mellett is a haverjaival, s hogy vegyen meg magának mindent, mert neki van keresete, az ő pénze. S ha nekem áll olyankor após, a párom hallgat, nem áll ki mellettem. Mindig hajtja h elköltözünk, de apósnak nem meri mondani, én mondtam, s az lett a véga, amikor még terhes voltam, hogy nem érdekli az unokáját várom, képes gyerekestől együtt kitenni az utcára. Szóval ilyenek voltak, s vannak.

Most ott tartunk, hogy nagyon megelégeltem, hogy edig is mi alkalmazkodtunk hozzá, s szülés után is elvárja. Pl. reggel 5-este 9ig egyfolytában elvan a konyhában, s mivel nagyon picike, ketten már nem férünk be, s nem nézi, hogy 4 hetes baba mellett, szoptatások között nekem kevés időm van, s időhöz vagyok kötve, az a lényeg, hogy neki minden nap meglegyen a kaja. Minden nap főz, s ha nem dolgozik ilyen sokáig, de ha dolgozik, s nekem is ugy jön ki, hogy elfogyott a kaja, akkor nem is jutok a konyhához, elég nehéz megoldani. Párom beszélt vele, de egyik fülén be, másikon ki. Szólt arról is, hogy a mellszívót ha kiviszem, de nem érkezek elmosni, mivel a gyerek szívbeteg s sárgaságos, gykran bealszik, s van hogy fejnem kell, s cumisüvegből etetek, olyankor felkel, s sietek, kiviszem a konyhába, s a párommal mivel felváltva mosogatunk, volt hogy azt hittem el lett mosva, de nem, hanem após a tisztákhoz tette, s másnap délutánig nem fejtem, addig úgy volt. Vgy a mosógéppel mos, akkor a szennyes vizet a baba kádjába engedi bele, s hiába szólunk. Szóval ezeket egy idő után megelégeltem, s mérgembe kiírtam a facebokon, hogy nem igaz h reggel 10-este 6ig nem jutok a konyhába, semmi olyat nem írtam ami apósra utal. S a férjem uncsija aki a legkedvesebb uncsija, s nagyon szeretik egymást, mindent megtesznek egymásért, vissza írt, hogy ez azért durva, s hogy mit képzelek magamról. Akkor elkezdtett ocsmárolni, hogymilyen csúnya vagyok, stb, s sunyi dög, meg a kicsit is belekeverte hogy minek szültem, ah nincs munkám, s nem volt előtte, meg szegény gyerek fogja megsinyleni, meg a párom így akarm magamhoz láncolni, holott a párom akart mindenáron összeköltözni velem, mert én mondtam anno neki, hogy elsőnek próbáljuk meg úgy, hogy ott ahol lakik (lakunk), keresek albit, mert mielőtt összejöttünk, én akkor elterveztem, hogy feljövök, s idővel költözzünk össze, mert tartok attól, öökre apósékkal kell majd élnünk. Esküdözött h ez nem fog bekövetkezni, s nem lesz gond, mert szeret annyira, h nem állhat semmi s senki az útunkba. Most pedig bekövetkezett minden igérgetésének az ellentétje. S most azért kara válni, mert mikor a csaj durvákat írt, s hogy minek szültem, én is feltettem neki a kérdést, hogy ő minek szült, mert neki sem volt munkája és én azért 30-hoz közel járok, de ő 20 évesen szült, se lakás se munka. Férje szolgálati lakást kapott s az is bizonytalan. Akkor nekem állt h ne vegyem őt s gyereket a szájára. Ezen még jobban összekaptunk, mérgembe kiírtam, hogy azt se tudja mi a bajom, s felhoztam neki, h nem is akarunk így élni, após miatt vagyunk ilyen helyzetben amiben vagyunk, mindent leírtam. S apóshoz jutott, azóta nem szól hozzám. Ennek két hete, s a párom meg azt vettem észre dugdossa a telót. S egyszer sikerült elolvasnom az üzieit. Azóta sms-ezget az uncsijával, hogy ő már nem bírja, beadja a válópert, s uncsija is írogat neki olyanokat, hogy verjen meg, meg elvált-e folyton kérdezi, s mindennap ír neki sms-st hogy összeigrazzon vele. Engem is hivogatott de nem vettem fel, próbálok nyugodt maradni a baba érdekében. Most meg már nem olyan azóta a párom sem, mert régen az apja háta mögött nekem adott igazat, persze apja előtt sosem mert kiállni mellettem. Most meg folyton azzal fenyeget ha valami olyat szólok, hogy beadja a válópert, mert tudja, hogy az én szüleimhez se mennék haza, mert örökre otthon maradtam, kis faluban az isten háta mögött, semmi munkalehetőség, s utáltam ott élni, pletykásak az ottaniak, s a párom össz rokona ott lakik. S annyira biztam a páromban, hogy inkábbb a nyelvvizsgával foglalkoztam, mikor lett volna lehetőség nem dolgoztam, aztán meg mikor akartam menni, s próbálkoztam, após annyira kimerített, hogy nagyon álmosan kómásan jelentem meg állásinterjúkon, s nem jött össze a munka. Bejelentett munkahelyem nem volt, s így egyedül babával nehéz lenne. Azt mondta, hogy neki a gyerek nem kell, de mondtam ha elválnánk, én még azért szeretem, meg nem tudk olyan lenni, mint 1-2 lány, akik könnyen elfelejtik a párjukat, s mivel még 1 hónapos a kicsi, jobb lenne, ha most válunk el, s így mivel egészen kicsi, ugy sem emlékezne az apjára, s nem látogatna minket. De ebben már nincs benne, jönni akar, de én meg akkor új életet szeretnék kezdeni, ha eldobna magától azok után, hogy miket ígérgetett, s szeretném ha többé nem keresne. S az olyan nálam nem apa, aki eldobná a gyerekét, s hagyja hogy hogy beszélnek róla, hogy minek szletett meg, bárcsak meg se született volna, a mellett áll ki, aki ezt mondja a gyermekére. S mikor rákérdezek, hogy cseppet sem zavarja, hogy beszélnek rólam s a gyerekről, annyit mond, hogy nem érdekli, hidegen hagyja. S gyerekhez is úgy viszonyul, ha csendben van, akkor így szeretlek, úgy szeretlek, babusgatja, ha meg sír, akkor kussolj már, stb. Ha alszunk s éjjel felkel a gyerek mert éhes (4hetes), akkor oda megy a kisgyához s mondja neki h kussolj, aludj már, mert ha nem alszol reggel én sem hagylak aludni. Ha etetni akarom, akkor ne etessem, mert ő fáradt. S mikor rákérdezek, hogy nem neki kellene a gyerekhez alkalmazkodni, annyit mond, a gyerek alkalmazkodjon hozzám, mert én reggel dolgozni megyek, de ő egész nap aludhat stb.

Én nem szeretném ezek után, ha meg főképp beadja a válópert, hogy látogassa a kisfiát.

Tegnap este sikerült megbeszélnünk, mert kitettem a házasságit, ha el akar válni, ne keresgélje, szeme előtt legyen. Kérdezte, s mondtam, hogy gondolja át, mert én nem hiszem h benne lennék h a gyereket látogassa, s mikor bírósággal fenyegetőzött, mondtam neki, hogy nem akarok semmi balhét, sem bírósági ügyet a láthatásból, fogadja el, ha ennyit jelentünk neki, mondjon le teljesen a fiáról. Annyit mondott h átgondolja, mert eddig 50-50%-ék h vál-e vagy sem. S kérdetem hogy ez mire véljem, annyit mondott, hogy azért 50%-ék, mert az apja s uncsija a családja, s fél, hogy ha velem együtt marad, őket elveszíti s rájuk számíthat minden téren. S kérdeztem, rám nem számíthat, annyit mondott, ha pl. baleset vagy bármi érné őt, akkor azért ők a családja, s hogy ők mindenben mellette lesznek, de rám nem biztos h számíthat. S hogy az uncsiját sem akarja elveszíteni, de neki mikor uncsijával balhéztunk, írta is h nem akarja őket elveszíteni, s inkább mi. Azzal magyarázta még, hogy ha uncsija hívja őt valahová, rosszul esne h engem nem tud magával vinni, mert tuti már engem nem hívnának, s h tart attól, h nem fogom elengedni őt. S ilyen dolgokkal magyarázta. S mikor mondtam neki, hogy rám is számíthat meg nem csináltam semmi olyat h nem bizhat meg bennem, s ha nem számíthana rám, már rég nem vele lennék. Mi a ggyerekével ugyan úgy családja vagyunk, mint az apja, s még közelebbi mint az uncsija, s ennek ellenére mégis őket nézi, s erre nem mondott semmit, csak hogy már megint kezdem, befejezhetnénk, meg dörmög. Az tény, hogy sorolos vagyok, s elég hosszan magyarázok mindent, de nem hiszem h nem lehetne megbeszélni.

Azért írtam le a történetünket, hogy ti mit mondtok, szeret-e még, számíthatok e a válásra s ha igen, akkor melyiikekel járnék jobban azok közül, amelyek a kérdésben szerepelnek?

Szüleim s bnőm szerint szerethet, mert szerintük, akkor nem gondolkozna azon h beadja-e a válópert, de már ők sem tudnak kiigazodni rajta, hogy mit is akar. Meg azért is amellett vannak hogy szeret, mert annak elenére h ájulós, végig bent volt szülésnél, féltett, s folyton sugta a fülembe, h mennyire szeret s milyen ügyes vagyok, s a végén mondta, hogy a vége felé mikor elég sz@rul voltam, akkor azt hitte h ott maradok, s nagyon megijjedt.

Félt h elveszít, s ott maradok a szülő ágyon. S bnőm szerint s az egyik haverja szerint azért ilyen mert még gyerek, gyerekes a felfogása így 28 évesen is. S szlök, barátnő is egységesen azt mondják, hogy rokonság is fontos a számára, de engem se biztos h elakar veszíteni, de arra számítsak ha vewle maradok, örökre a rokonság az első, s én vagyok a háttérben. De azt mondta is, hogy a rokonság, s főleg az uncsija mindenképp marad, s ha választani kell köztünk s köztük, akkor őket válassza, s nem gond, ha a gyetek nincs vele, de szeretné látni.

Ti külső szemlélőként mit mondtok erre?