Mit gondoltok a történetemről? Gyerek, szakítás, pénz.

A barátnőm pár hónap ismeretség után váratlanul várandós lett, megtartottuk a babát, hozzámköltözött, de a közös családi életünknek szabott egy feltételt, amit én nem tudtam időben, a gyermek születése előtt teljesíteni, mert ráment volna a munkám, vagyis a megélhetésünk, ezért terhessége végén elköltözött tőlem a szüleihez. Eleinte szó volt arról, hogy nem akarja hogy a gyerek apja legyek, hogy egyáltalán lássam, és a gyerektartás sem kell. Aztán lassan újra összemelegedtünk, és már a pénzem is kellett, már apasági nyilatkozatot is írtunk. Gyakran látogattam őket, mindent megadtam, megvettem nekik, egy párként gondolkodtunk, és terveztük a közös jövöt, kistesót akart, miegymást, de ő továbbra is csak akkor lett volna hajlandó újra velem egy fedél alatt élni, ha teljesítem a feltételeit, tudva tudván, hogy a megélhetésünk menne rá. Megígértem neki, hogy teljesíteni fogom idővel, majd legfeljebb más megélhetés után nézek, de persze ez nem egyszerű dolog. Később szülei vettek neki egy lepusztult házat, amit teljes egészében én újíttattam fel neki többmilliós költséggel, és még kért tőlem három évre való pénzt is, mert ő csak így hajlandó belevágni ház-projektbe, mivel nem bízik meg bennem, hogy valóban beváltom az ígéretem, és rendbe jön minden, vagy hogy legalább támogatni fogom anyagilag a munkábaállásáig, és nem akar így egy saját házzal és háztartással jártó költségeket vállalni amíg otthon van a picivel. Szóval kidumált még magának pár milliót, amit én zokszó nélkül megadtam neki, de ezen felül továbbra is fizettem egy csomó mindent nekik, fösvénységgel igazán nem lehetett vádolni. Mindezt abban a reményben tettem, hogy idővel mi együtt fogunk élni, tehát a közös jövőnkbe fektetek így bele, hiszen ő ezzel kecsegtetett, összeköltözést, teljes családot terveztünk. Aztán a szép házzal és teli bankszámlával két év után szerelmes lett valaki másba, és botrányos körülmények közt szakított velem. Én követelem vissza a felújításra szánt összeget, mert nehogymár azért dolgoztam annyit, hogy mással henteregjen ott. Ő meg kijelentette, hogy nem ad nekem egy fillért sem, mert szerinte nincs miből, mert ha visszaadná a számláján levő pénzt, még a végén jajj bölcsibe kéne iratni a gyereket hogy dolgozzon, és úgy tesz, mintha akkor a világ omlana össze. Hát szerintem nem az én dolgom hogy hogy oldja meg. Milliókat áldoztam rá, ő lelépett, vállalja a következményeit. Vagy rosszul gondolom? Nem pusztán a jogi oldalára vagyok kíváncsi, erkölcsi szempontból vizsgáljátok a kérdésem. Mit gondoltok egy ilyen nőről?