Van itt olyan, aki egyedül maradt a babával, vagy babákkal? Hogy bírjátok?

Teljesen kivagyok.Már nem tudom,mit kéne tennem.Van egy 23 hónapos kisfiunk,meg most 5 hónapos terhes vagyok.A férjemmel már nem igazán jövünk ki.Szine nem is beszélünk,csak a kötelezőket,amúgy meg csak veszekszünk.Borzasztóan zavar,mert szegény manó is hallja általában,és ezt nem akarom így tovább. Próbáltam nem visszaszólni neki,ha veszekedett, de nem mindig sikerül sajnos,mert elég nagy szám van,ha megbánt.Én nem akarom így felnevelni a gyerekeimet,hogy minden nap ezt hallgassák.Mert megérzi ő is,haveszekszünk,a multkor pl. megszorította a csuklómat elég rendesen,a gyerek meg elkezdett sírni.Nagyon rossz érzés volt látni,hogy ezért sír!Mindenen veszekszünk,nem is alszunk már együtt. Igazából most hogy terhes vagyok, nem tudom mit tegyek.Nem tervezett baba volt,de elvetetni nem akartam,és nem is tenném.Azt hittem,majdcsak javul a helyzet,de sajnos nem.Egyre depressziósabb leszek,nem tudom megbeszélni senkivel.Állandóan sírok,ha már alszik a gyerek, kikészülök teljesen.Ha nem lennék terhes,már elmentem volna a gyerekkel,de most nem merek így.De ezt sem bírom már, nem szeretek itthon lenni sem,ha ő is itthon van.Nem tudjuk megbeszélni a dolgokat,mert lehetetlen, mindig veszekedés lesz.Igazából már kiölte belőlem a szerelmet,nem szeretem már.Ti mit csinálnátok? Írnátok hasonló tapasztalatokat nekem?