Hogy mondjam el a gyerekeimnek?

Ők már nem kicsik, és biztos észrevették hogy nem oké a dolog kettőtök között.

Mondjátok el tisztán és egyenesen - szeretitek egymást, de már nem úgy, mint egy társat. Kihűlt a kapcsolat, ezért úgy döntöttetek, hogy békésen elválnak útjaitok.

Csak hiszed, hogy nem érzik.

Attól, hogy nem üvöltöztök egymassal még simán veszik az adást, hogy nem férfi-nőként éltek csak mint 2 ember.

Hidd el. Kamaszaim voltak, mindent éreztek anno.

Őszintén.

Egyetértek az előttem szólóval, a gyerekek érzik az ilyet. Elvégre még ha kamaszok is, de egyszerűen ti vagytok nekik gyakorlatilag minden, a teljes életük tőletek függ (emiatt felel mindenért a szülő, ami a gyerekkel történik). Szóval szerintem nagyon káros ezt halogatni, hiszen csak bizonytalanságra és bizalomvesztésre ad okot. Amikor az én szüleim elváltak én 14 voltam, de emlékszem, hogy évek óta gyanakodtam, hogy nincsenek rendben a dolgok. Az sokkal rosszabb érzés volt, mint a beszélgetés vagy a különköltözés.

A válás nyilván egy nehéz dolog, nehéz róla beszélni és különösen nehéz a gyerekekre nézve. Fontos, hogy ők legyenek a legfontosabbak ebben a nehéz - és itt már számotokra magánemberként is nehézként értett - folyamatban.

Tudom, hogy ez nagyon nehéz helyzet, nagyon sajnállak és együttérzek veled! Kívánok neked sok erőt hozzá! <3