Mennyire gyakori, hogy valaki harmincas nőként elvált, de soha többet nem keresett új partnert?

Benne vagyok egy egyszülős csoportban facebookon, ott gyakori, hogy a nő évek óta egyedül van, de vágyna valakire, csak pl a gyerek nem fogadja el az új párt, teljesen belepréselte magát az anyaszerepbe vagy nagyon kevés ideje van.

Nagyon kevesen írják, hogy elegük volt ês soha többet nem kell nekik senki, ha ezt is írja hamar kiderül, hogy csak lehetősége nincs.

Én így tervezem, most, hogy külön mentünk.

Az első párom mellett, olyan élményeket szereztem, hogy az utolsó is ő lett.

Most hogy egyedül vagyok a gyerekeimmel ezerszer jobban érzem magam, nem kell ide senki.

Szexre meg főleg nem, azt mindig kényszernek éltem meg.

Ettől függetlenül nem érzem magam bezárkózottnak, vannak barátaim, férfiak is, nagyon jól érzem magam velük, de páromnak senkit sem tudnék már elképzelni.

33 éves vagyok

Én ha válnék tuti így lennék. Csak 31 éves vagyok, de úgy érzem kimaxoltam a házasságot.

Ha lenne is párom, akkor az is csak néhány év múlva és nem lenne túl komoly. Legalábbis legbelül úgy lennék, hogy "ha szakítunk, hát szakítunk". Nem hiszek már a szerelemben. 2x voltam szerelmes, 2 több évig tartó kapcsolat/(és 1) házasság lett belőle. Harmadszor már nem tudnának becsapni.

De lehet alkalmival beérném, viszont arra meg ki válalkozna? Nehéz lenne olyat találni nőben, akinek pl. csak az kellene (pl. vmilyen karrierista, aki nem szeretne már gyereket, vagy egy elvált gyerekes anyuka, akinek szintén egy kis kikapcsolódás/szexee lenne szüksége...

31/F