Válófélben lévők, hogy lehet kibírni egy lakásban?

Hogyha nem határoztuk el magunkat, akkor nyilván mindketten próbáljuk megoldani a problémát és úgy alakítjuk a szabadidőt, hogy minél többet együtt legyünk.

Ha már végleg vége, és elmérgesedett a kapcsolat, akkor kerülném. Kivásárolnám a lakásból/vagy ő vásárolna ki engem, a másik személy pedig elköltözik.

Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy vár válás a vége, de nem lett rossz a kapcsolat, szimplán megbeszéljük mást várunk az élettől. Ebben az esetben nem okoz gondot együtt élni kis ideig.

Nálunk amióta megbeszéltük, hogy nem erőltetjük tovább, sokkal kisebb a feszültség. Ő általában a barátnőjénél alszik, én a gyerekekkel itthon, amíg nem adjuk el a birtokot és osztjuk el a pénzt. Ha néha itt tölti az éjszakát, akkor esténként van hogy beszélgetünk, amire évek óta nem volt példa.

A bírósági tárgyalásig még van egy hónap, azt nem tudom, utána mennyiben változik majd meg a hangulat, ha már majd téma lesz a gyerektartás, meg a költözéskor az ingóságok, az osztozkodás.

Nem volt könnyű. 4 hónap volt az elhatározástól, amíg kimondták a válást. Utána kezdtük el árulni a lakást. Szerencsére, viszonylag gyorsan 4 hónap alatt elkelt, de én 1 hónappal korábban elköltöztem albérletbe a gyerekekkel.

Tehát 7 hónapig éltünk egy fedél alatt. Én a nappaliban a volt férjem a valaha közös hálószobánkban, a gyerekek a saját szobájukban.

Az első hónapok borzasztóak voltak, aztán kicsit enyhült a helyzet. Köszönésen kívül nem nagyon szóltunk egymáshoz. Mivel az én "szobámban" volt a konyha, exem szólt ha főzni akart, addig én leléptem. Próbáltuk megosztani a hétvégéket anyás és apás hétvégére, így apás hétvégéken csak aludni mentem haza.

Röviden: túléltük, de soha többet nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Egy megváltás volt, amikor elköltöztünk.