Nyugdíjhoz közel vagy nyugdíjasként válás?

Bizonyos esetekben érdemes elválni. Attól, hogy már idősödő vagy idősebb valaki, még a hátralévő évek, évtizedek se mindegy, hogy telnek.

Sőt, egy nyugdíjhoz közeli ember még csak kb. 60 éves. Sokan megérik a 90 évet, vagy még többet. Lehet akár még 30 éve is hátra. Van, aki talál új társat is.

Sokszor minél hosszabb ideig él együtt két ember, annál inkább összeszokik és annál nehezebb elválni. A 10-es válaszoló ezt jól leírta. Nem mindegy, hogy a 60 körüli ember az első, fiatalon kötött, vagy a többedik házasságában él. Egy ilyen korú is lehet, hogy csak kb. 10 éve házas. Ott általában könnyebb elválni.

Van olyan, hogy idősebb korban az ember már nehezebben kezd újra, emiatt inkább kiegyezik a párja hibáival. Lehet, hogy azzal együtt is szereti. Vagy csak lecsökkent az életenergiája, nehezen viselné a magányt. Fiatalon könnyebben vált az ember, ezt veszem észre.

Anno 2008-ban a szüleim elég 60 évesen mentek nyugdíjba. Aztán rá két hónapra beadták a válópert. Szerintem 0-24-be nem bírták elviselni egymást miközben mi gyerekek kirepültünk a családi fészekből.

Csendben elváltak és élik boldogan az életüket 76 évesen külön-külön.

En nem folynek bele a helyedben, hiaba a szuleid.

Majd ok eldontik. Sot, sztem a te szemszogedbol inkabb az a jo, ha egyutt maradnak... Ha ket ilyen kiallhatatlan ember, meg meg neked kell majd oket tamogatni is kulon-kulon.

Ne bolygasd

Egyének vagyunk, a problémák és a megoldások is egyéniek, nehéz lenne kaptafára húzni őket. Az emberiség létezése óta lényegében már minden előfordult, nincs új a nap alatt. Vagyis idősen is szakítanak párok. Kinek sikeres lesz ettől az élete, kinek nem. Mások pedig marakodnak, de együtt maradnak. Ebben az esetben szintén volt ilyen és olyan végkimenetel.

Rokonságunkban volt, aki idősen élte meg élete nagy szerelmi kapcsolatát és sugárzott a boldogságtól. Állítom, irigylésre méltó volt a boldogságuk!

Idős korban mások a prioritások, de a régi fájdalmak rossz alapokat képeznek. Ha régen sem voltak egy hullámhosszon, akkor felesleges együtt maradni. Ők általában megszokásból, lustaságból, érdekekből nem válnak el, de az is oka lehet, elvesztették a hitüket a boldogságban. Úgy se lenne jobb mással sem. - mondják, majd inkább maradnak a megszokott pocsolyában.

Jómagam második házasságomban vergődöm, épp most vagyunk válás előtt. Amíg kisebbek voltak a gyerekek még volt ok együtt maradni, de amióta kezdik élni a saját életüket, már ez sem köt össze minket. Azóta még elhidegültebb a viszonyunk. Pár éve még nem éreztem öregnek magam, de mostanában... Lehet kapuzárási pániknak hívni, de amíg évekkel ezelőtt még a jóval fiatalabb nők is szívesen flörtöltek velem, addig manapság csak a korombéliek vagy nálam idősebbeknek tetszem. Éveleje óta ismerkedem újra, de rosszak a tapasztalataim, nem vagyok igazán kelendő már. Amíg a fiatalabb nők (40 alattiak) a férfit látták bennem régen, addig az 50 felettiek (csak) a barátot, társat keresik inkább. Ez pedig lelombozó számomra! (Nemrég egy szép nő, konkretizálta, szívesen lenne a barátom, ám ne számítsak többre, mert oly sok csalódás, fájdalom érte, hogy számára már nem megy másképp. Kedveltem, de nem menne, nem tudnám kibírni mellette plátói módon. Évekig vonta meg az intimitást második feleségem, egy ilyen kapcsolattal csöbörből vederbe kerülnék.)

Én megléptem a változtatást, de egyenlőre nem látom sok pozitívumát, annál inkább a negatívumokat. De a remény hal meg utoljára!

52F