A legjobb barátnőm 21 éve házas, és sose akartak gyereket, azonban most a férje válni akar, mert mégiscsak akar. 18 éves kora óta ismeri a férjét, életének több, mint felét rá áldozta. Ti megértőek lennétek a férjjel? Érzem rajta, megértést akar.

A férfiakkal ebben a szempontból az a baj - és ezt nem rosszból írom, ez sima biológia -, hogy nem gondoskodnak úgy egy gyerekről, mint az anya, ezért nem szabad komolyan venni, akármit mondanak. Akár akarnak gyereket, akár nem, nem fogják fel a helyzet súlyosságát és komolyságát. Nekik folyamat mondogatják, hogy előttük az élet, 90 évesen is lehetnek apák. De ha valóban apák akarnak lenni, akkor a gyerekre is gondolnának, aki szeretné, hogy a szüleik ne csak 18 éves korukig vergődjön el fél lábbal a sírban.

Minket nőket 20 éves korunktól a biológiai órával ijesztgetnek. A férfiakat nem. Ezért alakul ki náluk ez a pánik. Őket nem folyamatosan éri az elmúlás/öregedés stressze, hanem egyszerre szakad a nyakukba.

Egyik ismerős párnál detto ez volt helyzet, kis híján szakítottak emiatt.

Náluk végül egy kompromisszum született, mert a nő nem akart szülni és mivel genetikai rendellenességet állapítottak meg nála nem is javasolták. Nem mindegy hogy a nő azért nem akar gyereket mert nem akar kiesni a hétköznapi életéből, karrier vagy más szempontok miatt, vagy azért mert egészségét félti, vagy szervi rendellenesség nem engedi. Az is lehet, hogy nem szereti a gyerekeket, nincs hozzájuk türelme.

Végül örökbefogadás lett a dologból, 2 éves kisfiút fogadtak örökbe.

Először is: a 22-es válaszolót kiegészíteném azzal, hogy nem csak erre. Az én korosztályomat (30-as vagyok) még arra is kondícionálják, hogy "magadnak szülöd" csak akkor vállalj gyereket, ha egyedül is feltudod nevelni, mert bármi történhet, apuka lelép, balesete lesz és teljesen lerobban, esetleg meghal. Akkor egyedül marad 1-2-3 akárhány gyerekkel (ebben azért van igazság is, szerencsére nem hullanak az apák, mint a legyek. De benne van a pakliban, hogy egyedül marad). Ezt a férfiaknak nem mondják, hogy csak akkor csinálj gyereket, ha egyedül is bevállnád, mert az anyával is történhet bármi és akkor egyedülálló apakaként kell helytállni, munka és minden mellett 1-2-3 akárhány gyerekkel. Persze, hogy másképp veszik a gyerek kérdést, nem ültetik a bogarat fülükbe, már egész fiatal koruktól, hogy mi van ha egyedülálló apa lesz és minden az ő nyakába szakad.

Másodszor: elkell engedni. Az emberek változnak, bármi is az oka, nem volt hitegetés, megmondták mindketten, hogy nem akarnak gyereket, így házasodtak össze. Most a férjnek ez bekattant, ebben kompromisszumot kötni nem lehet, nem létezik fél gyerek. A gyereknek meg rossz lenne, ha csak amiatt születne, hogy az apa ne lépjen le, amúgy az anyja nem akarta. Sajnos ennek így vége, szomorú, de sok kapcsolat bomlik fel, akár 20 év után is 🤷🏼‍♀️. Nincs garancia arra, hogy "míg a halál el nem választ". Minden kapcsolatban benne van ez. Az enyémben is, a szomszédéban is, mindenkiében.

Ha elköttette magát, nem úgy működik, hogy csak úgy helyreállítják utána.

De ha sikerülne is, ki az isten akarna gyereket vállalni egy kései 40-essel?

Nagyon sokan megbánják, hogy nem vállaltak gyereket addig, amíg lehetett.

Szerintem rendben van, hogy a férj rájött, hogy ő mégis szeretne. Viszont nem lesz neki könnyű találni egy potenciális anyát, sőt, ahogy az első hozzászóló mondja, öreg lesz már, mire a gyereknek az oldalán kéne állnia apaként.

Mindketten tudnak majd új életet kezdeni, de szerintem a férfi lesz majd az, aki nagyobbat szív vele.

#27

Férfiaknál csak 50 felett van Down-os plusz kockázat.

Régen is voltak idős édesapák. Ez teljesen normális dolog.