A legjobb barátnőm 21 éve házas, és sose akartak gyereket, azonban most a férje válni akar, mert mégiscsak akar. 18 éves kora óta ismeri a férjét, életének több, mint felét rá áldozta. Ti megértőek lennétek a férjjel? Érzem rajta, megértést akar.

Én nagyon jól ismerem mindkettőjüket.

Már 10+ éve ezt a nőt tekintem a legjobb barátnőmnek. Rossz látnom, hogy mélyen maga alatt van, és ahogy ő mondja, "széthullik az élete, és nem tehet ellene semmit". Abban reménykedem, hogy "csak" a házassága ér véget, de az nem bizonyul majd egyenlőnek az egész életével, és minden más területe az életének továbbra is boldoggá teszi majd. (Egy nap meg még rátalálhat egy új szerelem is, de persze ez még korai téma.)

A férjét pedig szintén jól ismerem barátnőmön keresztül.

Én nagyon életközepi válságra gyanakszom, mint itt a válaszolók közül is sokan. Utána olvastam, mitől van ilyen válság, hány éves korban jellemző, milyen jelei vannak, és nagyon illeszkedik a barátnőm férjének mostani viselkedésére.

Ettől függetlenül őt is próbálom megérteni. Hogyha akar gyereket, akkor most, vagy soha. Bőven elmúlt 40, nem lesz fiatalabb, és ez az egy élete van csak neki is. Lépnie kell, különben marad a "mi lett volna, ha" idős korára.

Nem tudom, a válás után mennyit fogok tudni róla, gondolom nem sokat. De ha azt látnám, hogy egy lelkiismeretes apa lesz, akkor feltételezem megéri majd neki minden, csak élete részese lehessen a leendő gyereke.

Ha azonban nemtörődöm apuka lesz, ahol az anyuka viszi majd a gyereknevelést, ő meg csalódik abban, hogy mennyi munka egy gyerek, meg milyen hangos tud lenni, akkor nem éri majd meg, hogy most hallgatva az életközepi válság hívó szavára felforgatja az életét.

De igazából ezt se én, se más nem tudja megítélni, mi éri meg, meg mi nem, ha nem a saját életünkről van szó.