A férjem nem akar el költözni, már nem bírom el viselni azt ahogy viselkedik és nem értünk semmiben sem egyet, hogy bírjam rá?

Egyfolytában vitatkozunk, sörözget, porn@zik, folyton ki irassa magát táppénzre arra hivatkozik az orvosnál hogy depressziós. Mégsem kezelteti magát, gyógyszert nem hajlandó szedni. Járt egy darabig pszichológushoz, de mivel nem voltak egy véleményen valamin ezért rögtön abba hagyta mondván, hogy egy balfácán és ilyen emberrel nem hajlandó beszélni. Amúgy ez a leg nagyobb gond nála, hogy ha valaki valamit nem úgy gondol mint ahogy ő akkor rögtön hu..lye meg ilyen meg olyan. Természetesen én is egy ellenség vagyok, mert nem értek vele egyet sok mindenben (mivel alapból konfliktus kerülő vagyok és alkalmazkodó, próbálom a közös hangot megtalálni az emberekkel nem pedig csak a hibákat keresem mindenkiben). A minap is olajat cseréltetett és haza jött el kezdte ecsetelni, mi egy balfék a szerelő hogy neki kellett mondani mit csináljon mert nem úgy csinálta ahogy kell és hogy még a szerelőnek állt feljebb. Mondtam hogy ok, hát te sem örültél volna ha bele szólnak a munkádba, úgyhogy nézd el neki. Azon nyomban nekem esett hogy én miféle egy feleség vagyok hogy én ő ellene vagyok és sosem állok ki mellette. (tényleg ilyen sz@r alaknak tűnök?) és ez csak a jéghegy csúcsa. Ma mikor haza értem hamarabb a munkából arra kellett be toppanjak hogy totál el van ázva és úgy akart el indulni a gyerekekért dűlöngve az óvodába. Teljesen kiakadtam. Miután kijózanodott mondtam neki, hogy én ezt nem bírom el viselni és kezdjen el keresni magának egy lakást mert nem vagyok hajlandó ezt tovább tűrni. De még csak meg sem akar hallgatni kinevet és nem figyel arra amit mondok, fel áll el megy, hátat fordít. Én nem ilyen embernek ismertem meg vagy akkor nagyon jól hazudott és álcázta a valódi énjét. Hiába mondom neki hogy ez se neki se nekem nem jó, nem hajlandó lépni, csak ül kényelmesen és meg eszi a lelkem