Mit gondoltok? Nagyon hosszú.

6 éve vagyunk együtt a párommal. Voltak kissebb nagyobb vitáink is. Sokszor el akartam hagyni az elején de a szivem vissza huzott vagy talán az is benne van hogy párkapcsolat függő vagyok. Konkrétan nem igazán voltam még egyedűl max 3 honapot a párkapcsolataim között. Rengetegszer azon gondolkozom hogy a legutobbi nagy vitánknál ott kellett volna hagynom.. (exénél és elvileg annak a párjánál aludt 2 éjszakát... És tagadja hogy együtt voltak de a családja elmondta) Sokat agyaltam azon hogy miért vagyok még vele. Ezek után egymásra találtunk. Nagyon jól megvoltunk együtt, össze csiszolodtunk.. Majd feljött a gyerek téma. Már szerettem volna gyereket és ő is még mielőtt késő lenne. És ugy áltam hozzá hogy ha kell egyedűl is de felnevelem. 4 hónapos terhes voltam mikor kiderűlt hogy a párom szexpartner keresőt használt annak ellenére hogy mindent megtettem neki amit kért még ugy is hogy már akkor is egy kisseb görögdinye hasam volt. Azt mondta hogy csak meg akarta tudni hogyan működik... És arról is hazudott hogy a bemutatkozást ő irta. Elmagyaráztam neki hogy nekem ez megalázó... Szerinte hülyeséget érzek. De azért a vita közben még fel is lökött... Aztán jött azzal hogy ne játszam a fejem... Mert el kezdtem sirni mert féltem hogy a babának baja esett. Nem ez volt az első ilyen megnyilválulása... Miután lenyugodtunk bocsánatot kért és azóta nem is nyult hozzám. De a vita után közöltem vele hogy csak azért maradok vele hogy a gyerek láthassa az apját.. Azóta megszültem a picit és már fél éves.

Amiota rá nézett arra az oldalra egyszerűen nem kivánom a szexet.. Fáj is akárhányszor próbálkozunk... ugy érzem hogy minket nem egymásnak szánt az ég... Amiota megszültem az apja szinte nincs is ithon. Munka után le megy sörözni aztán van hogy éjfél után esik haza... De volt rá példa hogy hajnal 3 után.. Nincs segitségem a picivel.. Egyedűl érzem magam, magányosnak és teljesen lefáradtam... Nincs energiám rá is és az igényi kielégitésére... Főleg ugy hogy vissza semmit nem kapok... Belefáradtam... Már sokszor az is idegesit ha hozzám szól. És úgy érzem hogy már nem is akarok ezen javitani. Ezeket elmagyaráztam neki de mintha nem történt volna semmi. Ugyan ugy csinál mitha nem is beszéltünk volna... Nem megy le annyit...de ha ithon van akkor is a gép előtt ül. Ennyi változott... Ha vele maradok akkor biztosan nem leszek boldog... És biztos lesznek vitáink a kicsi előtt... De ha elválok akkor meg a kicsi nem lehet az apjával... Bár igy se nagyon van.. De legalább napi 1x látja amikor megszeretgeti. Ugy érzem mintha csak léteznék valaki életében akinek jól jön hogy vagyok de mint ember nem érdeklem. Ha gondom van meghalgat és rá vágja hogy fa**ság.. Vagy hülyeség. Ha segitséget kérek akkor honapok mire lesz belöle valami. Ha eltervezek valamit hogy kiránduljunk akkor végig nyavajogja az egészet hogy fáradt... De arra sose fáradt hogy a haverjaival turázzon, iszogasson, bulizzon. Ha megkérem hogy vigyázzon a kicsire pár orát amig elrendezem magam meg pl takaritok akkor ő kitalálja hogy főz és vissza hozza hozzám fél ora mulva hogy nem tud a gyerektől haladni... (2 honapja csinálja bármikor kérem meg) Ha el kell mennem valahova ahova nem vihetem a kicsit akkor a gyerek nem kap enni, inni... Pelenka sincs cserélve rajta... Hacsak nem ordit torka szakattából... Akkor telt meg a pohár amikor a haverjaitól haza esett én meg megkértem hogy 10 percre vigyázzon a kicsire mert szeretnék fürödni.....ki jöttem a fürdőből bementem a szobába hozzájuk... A férjem aludt.. A mászó/kúszó gyerek 10-15 cm re volt az ágy szélétől.... Felkeltettem hogy mégis miért nem volt képes ülve lenni a gyerekkel 10 percre... Le eshetett volna... Letagadta hogy ő elaludt... És még ő állt belém... Felelőtlen... Se apának se férjnek nem lehet mondani... És tudom hogy az lenne a helyes döntés ha elhagynám... De ha megteszem a gyerekem apa nélkűl nő fel... És öszintén szolva a láthatással is problémám van mert nem merném ott hagyni nála ezek után a kicsit. Biztos vagyok benne hogy ha bejelenteném a válást ő megpróbáná a kicsit elvenni tölem...még akkor is ha nem foglalkozna vele. És mivel az othonomtól 400km re vagyok igy segitségem sincs itt. És azt is tudom hogy ha én ezt meglépem akkor nem csak az ő családjában leszek felelőtlen fa** hanem az enyémben is... Tényleg olyan mintha egyedűl lennék.... Kérlek ha volt már valaki ilyen helyzetben ossza meg velem :/