Ezen hogy lehet enyhíteni?

Trükk: ne foglald le magad. Engedd meg magadnak, hogy szarul legyél. Én 2 hétig home office-ban voltam miután a feleségem elhagyott. Naponta többször tört rám a sírás, nyilván ilyen önsanyargató, önkínzó gondolatok miatt (más öleli, más csókolja, másra vágyik, stb.). Ki kell, hogy ezek jöjjenek. Akkor nekem ott 2 hétig konstans gyomrofájásom volt, alig ettem valamit. Utána leszel jól és utána már jöhet a harag fázisa, amiből könnyű lesz magad meggyőzni, hogy van miért utálnod. Aztán ez is elmúlik persze, el is kell, hogy múljon, de addigra már jól fogsz funkcionálni.

Eleinte engem is próbáltak "itatni" a barátok, de rám az alkohol rossz hatással volt. Csak hangerőt adott a rossz érzésekre, felerősítette azokat. Nem jó ilyenkor...szenved a test meg a lélek eléggé a pia nélkül is. Sok ember ilyenkor a piát nem tompításra használja, hanem hogy kifejezze a környezete felé, hogy "nézd, én ennyire rosszul vagyok, sajnálj". Ez meg abszolút rossz megközelítés. Ha esetleg ebben magadra ismersz, akkor sürgősen fejezd be az ivást. Meg amúgy is. :) Ha csak azért csinálod, hogy magadban azt érezd, hogy "látod, Te teszed ezt velem", akkor húzd ki magad az önsajnáltatás mocsarából, ragadd meg a tökeid és foglalkozz a trauma feldolgozásával, mert nem attól lesz valaki férfi, hogy nem sír, hanem ha mer sírni. Kitartást és bátorság! Szerelmi bánatba még nem halt bele senki, bár néha az ember azt érzi, hogy jobb lenne...de a traumás növekedés valós dolog. Ha pozitívan jössz ki ebből, akkor óriásit fogsz profitálni.

Ami nekem bevált, miután megvolt a kezdeti szakasz: apró, pici napi célok. Pl. konyha rendberakása. Képek lecserélése a falon. Ilyen tényleg mindennapi pici apróságok. Aztán fontos a "self care". Én vettem magamnak új parfümöt, pár új pólót. Elkezdtem futni, ilyesmik. Ja és a barátok, nagyon fontos tényleg. Csak nem szabad őket túlterhelni.