Aki a párjához állt a legközelebb, ti hogy éltétek meg a szakítást és mi segített enyhíteni az üresség érzését?

A kapcsolatom alatt szinte mindenkitől eltávolodtam és a párom volt az egyetlen, akihez közelebb álltam. Ez most a szakítás környékén tudatosult bennem jobban. Sok ismerős, sok haver, de ennyi, semmi igazi, semmi közelebbi kapcsolat. Hirtelen elfogott az üresség. Eddig nem tűnt fel ennyire, mivel ott volt mellettem a párom és kevésbé foglalkoztam azzal, hogy nincsenek barátaim, most viszont rám törtek ezek az érzések, elég kilátástalannak érzem. Nincs annál rosszabb, mint a felszínes beszélgetések és felszínes ismeretségek.

Aki volt már hasonló helyzetben mi segített enyhíteni ezt az ürességet? Tudom, hogy elmúlik majd egyszer, de addig is rossz érzés.