Alkoholista társ Mi lesz utána ha elhagyom?

Sziasztok

3 évet voltam együtt a párommal, született egy kisfiúnk, aki most másfél éves.

Amikor megismerkedtünk, kb hasonló életszinvonalon éltünk.

Mindketten ittunk. Én eldöntöttem, hogy szeretnék családot, egy jobb életminőséget és ezért nagyon sokat is tettem.

Ugyan én nem tartottam magam sosem kőkemény alkoholistának de én is egyre többet és többet ittam ezáltal elég sokat romlott a közérzetem, nem éreztem már jól magam a bőrömben. A lényeg az, hogy megbeszéltük, hogy mindketten változtatunk. Segítünk egymásnak és felepìtünk egy normális életet. Én meg is csináltam egy elvonokúrát, ahol sokmindent tanultam es megismertem önmagamat, ami pedig a teljes sikert hozta nálam,

hogy ne akarjak többet ész nelkül alkoholizálni az az, hogy terhes lettem. DE Sajnos már az elején kiderült, hogy ő állandóan hazudozik, megbízhatatlan és a haverok meg a munka sokkal fontosabb. Nem mennék teljesen bele a részletekbe. Volt megcsalás, pénz elverés, szarban hagyás. Már minden előfordult. A 3 évet vegig veszekedtük. Sajnos semmivel nem sikerült rávennem, hogy tartson velem az úton. Mindig újabb és újabb csalódást okozott, úgyhogy eljutottam arra a pontra hogy elég. Szakítottam, őrült harcok memtek itt az elmúlt 3 hónapban. A haverjai mind ellenem beszélik, befolyásolják. A családja velem ért egyet és támogatnak, mert látják hogy mit művel velem.

Volt egy ajánlata ami miatt, adtam volna neki egy utolsó, legutolsó esélyt. Ez pedig az volt, hogy mi külföldön élünk és nekem egyetlen egy rokonom a testvérem lakik itt. Kb másfél órára tőlünk. Azt mondta költözzünk oda csaladostul és kezdjünk egy új életet. Ebbe belementem volna, hogy talán nyerünk egy kis időt hogy dolgozzunk ezen az egész elbaszott kapcsolaton, távol a rossz hatásoktól. Na ő ettől mégis vissza lépett,mert ő nem tudja itt hagyni a haverokat meg a munkát és ő amúgy is itt született, neki ez az otthona és hogy én ezt úgy sem értem. Ami kicsit vicces, mert en kb 11 eve 1000km-re élek az otthonomtol. Mondtam, hogy ezek után én márpedig megyek a gyerekkel együtt. Úgyhogy ő inkább elenged minket és keresgél itt a környéken lakást és majd valamikor utánunk jön. Ezt mondja és én is meghagyom őt ebben a hitben, hogy ha készen áll akkor jöjjön utánunk. De valójában én ezt már nem akarom. Nem.tudok így élni tovább.

A kérdésem igazából az lenne. Vajon mennyire tudja 1.5-2 óra távolságra továbbra is megkeseriteni az életünket a gyerekkel? Kinek hogy alakult az elvalas után egy alkoholistától az élete? Jó lenne sztorikat olvasni tapasztalatokról. Tudom, hogy sokan akik elhagytak az alkoholista párjukat, jo döntésnek élik meg. De hogy élik túl a lathatasokat? Amikor elviszi a gyereket? Meg úgy mindent?