Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak? Miért érzem ezt? Lehet tényleg lépnem kéne? (hosszú de segítségre váró)
több mint 4 éve vagyok együtt a párommal. 3 éve lakom nála. úgy érzem szeretem, de az utóbbi időben felvetődik a kérdés nálam, hogy tényleg? sokat veszekszünk és egyre nehezebben békülünk ki. nem tudom, lehet... sőt ideje bevallanom saját magamnak is, hogy tényleg sokat változtam az elmúlt négy évben, akár csak ő. egy összeesett fiatal volt, a világ pereméről ránottam vissza, és sok-sok harcomba,időmbe,energiámba telt, hogy egy normális dolgozó szerető ember legyen belőle. ez is sokat változtatott rajtam, főleg azt hogy mostmár nem tudom hagyni hogy lekezeljen, bántson olyan dolgokért (persze mindig csak szóban) amiért én igazságtalannak érzem. és sokszor észre se veszi hogy ő okoskodik, vagy ha rájövök hogy én vagyok a hibás akkor befogom a szám, de ő tovább lovagol a témán és ezért kezdünk el veszekedni mert kihúzza a cérnát.
egy hete el akart küldeni minket mondván ő már nem bírja ezt a sok veszekedést, mivel nála lakom öcsémmel (ebbe most ne menjünk bele), de egy óra se telt el és felhívott, hogy ne menjek el, már most hiányzom neki beszéljük meg. aztán ezt sikerült is, és úgy éreztem hogy tényleg szeretjük egymást. erre ma ismét egy jó kis veszekedést, de most tényleg hülyeségen, és megint olyan dolgon, hogy nem is kellett volna veszekedni, erre lement és az a legszörnyűbb hogy már nem tudok sírni, hogy vajon hova ment, mikor jön... sőt felvetődött bennem ,hogy kell ez nekem? sőt egy olyan dolog fogalmazódott meg bennem, amire a 4 év alatt soha nem gondoltam volna, hogy valaha meg fog fogalmazódni. úgy érzem 4 éve egy helyben toporgok, és nem haladok sehova. én tizenévesen úgy képzeltem hogy ilyenkorra már boldog családom lesz és semmi talán igaza van egy bartánőmnek: lehet annak is meg van az oka, hogy nem sikerül a gyerek vele...
sokszor a párom a fejemhez vágja, hogy már nem az vagyok akit 4 éve megismert, nagyon kinyílt a csipám...
most nekem kéne lépni, vagy magamba nézni és visszaváltoznom azzá aki 4 éve voltam?
(és légyszi ne a korommal gyertek mert 23 vok)
válasza:Fiatal vagy a váltáshoz, nem lesz vele probléma. Itt az évek során előjöttek a gondok, és ez azt jelzi, hogy nem vagytok egymáshoz valók. Gyereket vállalni őrültség így, egyébként pont akkor szokott becsúszni, amikor épp szakítófélben vagytok.
Én adnék egy utolsó esélyt a dolognak, egy komoly leülős beszélgetést tartanék a párommal, kihangsúlyozva, hogy elértem a limitet, és több veszekedést már nem viselek el.
Úgysem fogja kibírni, valamiért megszól majd, és akkor el kell menni. Jobb lesz úgy.
válasza:köszi kedves második te vagy ismersz, vagy nagyon jó ember ismerő vagy. még ha nem is anyagilag, de függök tőle, és igen nagyon megszoktam.
azóta vagyok szomorú amióta elgondolkodtam ezen, hogy szeretem még, vagy csak nagyon megszoktam? de valahogy még mindig úgy érzem hogy szeretem.
betegség? igen. régen pszichológiai gondjai voltak, amikor meghalt az apukája és gyerekkori nagy szerelme lelépett a legjobb barátjával. sok hülyeségbe belekeveredett. erre 2 évre ismertem meg és ebből a helyzetéből rántottam ki.
válasza:Mintha csak az én helyzetem írtad volna le! 3 éve élek a párommal, rengeteget segítettem neki. De nem értékeli egy kicsit sem.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyszerűen nincs hova mennem tőle. Ettől függetlenül ott fogom hagyni, amint lehet.
Most várok. És amint lehet, lépek. Visszafog a munkában, a tanulásban, minden hibát mindig én követtem el, minden házimunkát nekem kell megcsinálnom, mert ő tizenkétórázik. Tehetek én róla, hogy nem tanult tovább? Próbáltam rugdosni az egyetemen, mégis kibukott.
Minden barátom azt mondja, hagyjam ott. Most már én is efelé hajlok. Gyűjtök. Amint lesz elég pénzem, lépek.
Neked is csak ezt tudom tanácsolni. Fiatalok vagyunk még, ne tegyen már tönkre egy ilyen srác. Jobbat érdemelsz!!
kedves utolsó!
és te amikor erre gondolsz, hogy lépsz, akkor nem kap el a következő érzés?:
gombóc kerül a torkomba, és sírhatnékom támad, hogy már most mennyire hiányzik. és úgy átölelném, de basszus most sincs itt mellettem.
ezt az érzést nem tudom, hogy a megszokás, vagy a szeretet????
válasza:2. vagyok!
Igen jó emberismerő vagyok,és pszichológus van a családban kettő is,ellestem a tudományt:)))és én is hasonlóval foglakozom,megsok minden mással de álatalában emberekkel.
A megszokás a függés rossz dolog.De valószinű ő tőled függ igy ,ugyanis te vagy aki kirángata őt a posványból,ergó miattad jött ki a gödörből,de semmiképp se maradj vele sajnálatból szánalomból.Ezért nem szabad
függeni sem érzelmileg sem anyagilag másoktól mert rossz vége lehet.A függés sosem jó.Főleg ha érzelmi alapon van jelen.
Akkor beszélünk túlzott szeretetről függőségről,amikor valaki csakis kizárólag egy párkapcsolaton belül érzi magát teljesnek. Ebben a kötődésben folyamatosan nagyon szenved. Csak a partner félrelépései, közömbös vagy agresszív viselkedése élete foglalkoztatja. Bűnösnek érzi magát a másik hibáiért, önmagát okolja, mert nem eléggé "szerethető".
Saját ügyeit elhanyagolva teljesen a másiknak szenteli magát, és megpróbálja a szeretett személyt megváltoztatni (sikertelenül), hogy hasonlítson arra amilyennek, szeretné. Az esetek többségében, aki túlságosan szeret képes megérteni, hogy partnere nem felel meg elvárásainak. Megalázottnak, sértettnek érzi magát társa viselt dolgai miatt, de nem képes megszakítani a kapcsolatot,mert függ tőle sőt ellenállhatatlan vonzódást érez ami inkább megszokás mint szerelem szeretet. Amikor valaki túlságosan szeret, talán nem szeret eléggé. Nagyon erős a félelem a magánytól, és hogy nem érdemel szerelmet,kell valaki akit nélkülözhetetlennek képzel. Határtalanul szereti abban a reményben, hogy a másikban félelmet ébreszt az elvesztés gondolata. Ez aztán olyan körforgásba kényszeríti, hogy egyre többet és többet kell, hogy adjon, hasonlóan bármely más függőséghez.És észre se veszi hogy függ és megszokta és szenved,mert igazábol nem is szerelem hanem kölcsönös függöség tartja a kapcsolatban.
válasza:De igen, elkap. De ha vele maradok, búcsút mondhatok mind a karriernek, mind a békés, boldog életnek, mert ezekre sajnos képtelen. Nem lát tovább az orránál, és nem tud más megoldást a problémákra, mint a veszekedés.
Augusztus elején mondtam, hogy hagyjuk ezt a dolgot, szeptembertől tudok menni kollégiumba, ő költözzön haza. Akkor még munkája sem volt, én tartottam el. De nem akarta, jött a nagy duma, megváltozik, stb.
Semmi nem változott. Még egy hónapig sem bírta.
Nagyon fog fájni, amikor elhagyom, mert szeretem nagyon. De neki is jobb lesz így. Sokkal magasabb az intelligenciám, mint neki (uh, ezt így kiírni... intelligens ember ilyet nem is mond talán :( ), és ezt ő is tudja. És mindent megtesz, hogy ne hagyjon engem kibontakozni, karriert építeni. Tanulás és munka helyett szerinte itthon kellene főznöm neki, és az ő minimálbéréből kellene tengődnünk, arra várva, hogy valakitől örököljünk egy házat. Neki egy olyan lány kell, akinek vonzó ez az élet. Én már ilyen rövid idő alatt megkeseredtem mellette.
Nekem pedig olyan emberre van szükségem, aki támogat, felemel, nem pedig lehúz.
Soha nem lehetnénk együtt boldogok. Ez a gondolat az, ami erőt fog nekem adni, hogy ezt a lépést megtegyem.
válasza:hmm annyira igazatok van!!
és olyan érdekes, hogy most hogy látja hogy ez a veszekedésünk után nem én teperek, hogy jajj drágám így szeretlek úgy szeretlek, hanem csak ülök és nézek ki a fejemből és látja rajtam, hogy valamin örlöm a fejem, de nem kérdez rá , viszont érzem rajta, hogy húú valami van.
kaját hozott nekem hirtelen, máskor amikor összeveszünk van hogy órákat könyörgök egy csókért, erre most ő jött ide próbálkozni és láttam rajta a meglepődöttséget, hogy nem ugrottam a nyakába de nem szólt egy szót se sőt véleményemet kérte valamihez.
talán érzi, hogy meginogtam, és most megijedt?
jajj igazatok van, és kedves "emberekkel foglalkozó" annyira értem hogy mit írtál és köszönöm szépen. az az igazság, hogy mivel igen ramaty gyerekkorom volt lehet hogy igazad van, hogy én a magánytól félek.
viszont azt tudom, ha lépek az egy hatalmas lépésnek kell lennie, ami nem áll meg a következő kerületben, mert tudom, hogy ilyen téren milyen gyenge vagyok. ha meg kell tennem ezt a lépést akkor jóval messzebb kell mennem. van külföldön egy rokonom. erről mit gondoltok? onnan nehezebben tudok visszatáncolni. vagy hagyjak annyi kiskaput neki, hogy hátha tényleg képes megérteni mi az én bajom és lehet még jövőnk?
tudom hogy nagyon ingatagnak tűnhetek, de ebben a kérdésben nagyon is az vagyok.
köszönöm, ha megosztjátok még véleményeteket
válasza:"ezért kezdünk el veszekedni mert kihúzza a cérnát."
Itt a baj. Ő nem a gyereked, nem a beosztottad, nem valaki a hatalmad alatt álló személy. Egyszerűen egy szemernyire sem tiszteled őt. Ilyen nincsen egy társkapcsolatban, az mellérendelés. ha nem tud leszállni egy témáról, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy szemét, hanem pont ellenkezőleg, éppen ő az, aki segítségre szorul, hogy végre megnyugodjon.
És fordítva, amikor "kiakadsz" az ő dolga hogy csendes simogatással megnyugtasson. csakhogy egy mai lány erre azt mondja, ez nem férfias, ez puhány. pedig dehogy, sokkal nehezebb ordítás helyett még csitítani a másikat.
Csakhát "szex és New York" nem ezt tanítja neked.
Akik szeretik és tisztelik egymást, azok sohasem lesznek egymásra dühösek, max megbántódnak, ami azért messze nem ugyanaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!