Boldogtalanság vs gyerekek?

15 éve vagyunk a férjemmel, 2 kisgyerekünk van. Nagyon nagy szerelem volt a mienk, de lassan két éve megváltozott valami, sokat vitatkozunk, én sokat változtam. Ma már napi szinten mennek a piti viták, amelyek ordibálásba torkollanak a gyerekek előtt, amik belőlem mindent kiöltek. Próbáltam Vele beszélni, de nem érti. Boldogtalan vagyok, feszít ez az egész belülről, már nem szeretem. De gyáva vagyok, képtelen vagyok vállalni a felelősséget egy válás súlyának, mert nem akarom a gyerekek életét ezzel tönkretenni. Ő tudja és látja, hogy idegbeteg vagyok, hogy megváltoztam és próbálkozik. Kedves, minden Tőle telhetetőt megtesz. Azért is ültem le Vele beszélni, mert azt hittem Ő is így érez, de sajnos nem. Tehetetlennek érzem magam, legszívesebben kifutnék a világból. Nem szeretném, hogy a gyerekek csonka családban nőjjenek fel, de minden reggel azt érzem, hogy nem bírom tovább.