Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is érzett már úgy, hogy iszonyúan magányos, mégsem akar megismerkedni senkivel? Vagy csak én vagyok ilyen elfuserált?
Hosszú kapcsolatomnak lett vége, én vetettem véget neki, de engem csaltak meg. Azóta csak felemészt a magány, nagyon fáj, sokszor vagyok szomorú, kedvetlen, hiába a barátaim támogatása.
De mégsem érzem úgy, hogy most bárkit közel akarnék vagy tudnék engedni magamhoz, hiába lennének lehetőségek, nem szeretnék ismerkedni, pedig nem jó egyedül :( Ez normális szerintetek? Más is érzett már úgy, hogy inkább kínlódik egyedül, pedig nem jó így? Nagyon szerencsétlenül érzem magam.
Nem vagy ezzel egyedül
Én már két éve csinálom ugyanezt.
Egy hosszú kapcsolatot el kell gyászolni, ehhez pedig idő kell. Néha hosszabb... én adtam időt magamnak, egy évet, de még akkor sem álltam készen így végül három évvel a szakítás után kezdtem el újra ismerkedni, de még most is döcögősen megy. Lassan kezdem újra megtalálni magam...
Az a baj, hogy amíg nem vagy rendben, tényleg nem fog menni, mert 1. vagy szintén szerencsétlen helyzetben lévő embereket vonzol be 2. rosszul reagálsz az ismerkedési helyzetekre és elszalasztasz lehetőségeket. Én legutóbb egy ilyen helyzetbe futottam bele, a pasi, akivel ismerkedtem, még nagyon nem állt készen, a legkisebb nehézség esetén is meghátrált.
Nem volt hosszú a házasságunk, de nem akarok ismerkedni.
Lassan 8 éve vagyok egyedül, én is így érzek, ahogy te, kérdező. Nem vagy elfuserált, csak nem akarsz még egyszer csalódni.
f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!