Milyen volt az a napod, mikor eljöttél?

Pont úgy ahogy te. De a tárgyaktól könnyebb szabadulni mint egy kapcsolattól. Akkor is ha rossz volt.

Adj magadnak időt.

Érdekes volt kisétálni abból az életből, abból az otthonból. Bár én a végén már nem tudtam nosztalgiázni,pedig oda született a gyerekünk, ott látott menyasszonyi ruhában, ápoltuk egymást ha beteg volt a másik. Szóval volt élet.

De mikor már elhatároztam hogy eljövök nem tudtam úgy nézni a dolgokra. Nem is hoztam el semmit csak a ruháinkat. Kerülgesse csak ő a múltunkat. Én az első perctől megkönnyebbültem. Előtte fél évig gyakorlatilag nem aludtam. Anyámhoz mentünk, egy hétig aludtam. Utána jól voltam.Na nincs más út akkor ezen kell menni.Gondolom mindent megpróbáltatok és nem működik.Jobb lesz mindkettőtöknek hamarosan.

Én maradtam.

Van is egy nyálas Szikora szám,hogy aki marad annak fáj jobban..

Nem is fájdalom volt ez , hanem tehetetlen düh és mérhetetlen magány.

Nem voltam otthon mikor elment.

Hosszú ideje érett már,de mégis megviselt.

Emlékszem ahogy mentem hazafelé munkából,hogy milyen lassan mentem,hogy később érjek haza.

Fura volt az az üresség.

De igazából a legrosszabb az ott felejtett papucsa és a köntöse volt.

Olyan volt, mintha egy halott cuccai lennének, akiről tudod hogy sohasem fogja már felvenni.

Aznap nagyon sokat ittam.

A helyzetem is kétségbeejtő lett anyagilag,de tudtam hogy ez lesz, mégsem bánom.

Valahogy azt éreztem,hogy akármilyen sz.r is most,de megkönnyebbülés volt.

Jöttem már el máskor, máshonnan úgy is, ahogyan te.

Pár hónap múlva már sokmindent nem éreztem akkora veszteségnek.

Valahogy mindig az volt bennem utólag,hogy jobb így,bármit is buktam be a nyugalmam többet ért.