A magyar jogban az van, hogy 3 éves kor alatt nem köteles az anya odaadni a gyereket az apának elvitelre, utána viszont kapásból viheti teljes hétvégére is? Ez nem tűnik túl logikusnak..

9-es, távoli családtag vagyok, látogatóban voltunk, amikor az apuka jött láthatásra. Nem hiszem, hogy egy láthatásnál meg van szabva, hogy rokonok, vendégek nem lehetnek jelen épp abban az időszakban, főleg hogy általában hétvégente tudunk odautazni. Nem volt 100% helyén az apa, de hagy tegyem hozzá, hogy az anya se. Én hallottam visítani kórusban az anyukát a saját anyjával, hogy amíg az én házamban vagy, azt csinálod, amit én mondok...Kb. 1-1,5 éves volt a gyerek és csodálkoztam, hogy bírja ezt az apa. Hát nem is bírta sokáig. Jó, meg volt az oka, haverokkal elmászkált, ittak is időnként, de hogy őszinte legyek, nem is csodálom, hogy nem volt kedve már esténként otthon lenni. Elejétől kezdve láttam, hogy a két nő, a kisgyerek anyja és annak az anyja kb. semmi beleszólást nem engedett az apukának a gyereknevelésbe, annyi beleszólási joga se volt a saját gyereke életébe, hogy mikor hagyja el a cumit. Mondjuk ez van, amikor gyerekszerepben marad a szülőknél az egyik és a párja is gyerekszerepben odaköltözik. Gyakorlatilag úgy költöztek össze az anyóshoz (nem volt esküvő, csak hogy érthető legyen), hogy a srác tele volt a szülei miatt hitelekkel, mert a nevére felvettek a szülei, a lánynak vagy volt munkahelye vagy nem, anyósék meg nem kértek tőlük a rezsibe, hogy tudjanak gyűjtögetni. Szóval totál gyerekszerepben mindkettő, erre vállaltak X év után babát. Hát olyan is lett az egész helyzet. Apukának semmibe semmi beleszólása, mert miért is lenne ilyen joga, hiszen gyerekszerepben van ott és nem az ő otthona. Nyilván a túlerővel szemben automatikusan átengedte a gyereknevelést az anyósnak és a kicsi anyjának. Így meg mit csinált volna otthon? Kizárva a gyerek életéből. Persze, hogy egy idő után ment a haverokkal, meg inni. Én örülök, hogy külön élünk a szülőktől, mert a férjem ugyanígy hajlamos lett volna átengedni a gyereknevelést az anyjának és nekem, ő meg élte volna a kisfiúkori gondtalan életét. Így, hogy anyósom kellő távolságra volt, a férjemből remek apa lett.

Na mindegy, nekem egyszer visítana valaki a fülembe, hogy amíg az én házamban élsz és költöznék, ahogy csak tudok. Kivéve persze, ha ezzel elveszítem a gyerekem. Ahogy elveszítette az apuka is és elveszíti a legtöbb apa.