Túl lehet jutni az exemen valahogy?

6-os, azért ha elolvasod amit írtam, kiderül belőle, hogy nem vágtam ki egyik pillanatról a másikra, de amikor még 6 hónap után is úgy gondolta, hogy nálam lakik, amikor már más férfinél aludtam, akkor összecsomagoltam neki. Ez szerintem egyik véglet sem. 6 hónap arra, hogy valaki az állása elvesztése után összeszedje magát és legalább egy albérletre valót összekaparjon, nem olyan sok. Ennyi járt annak, akivel 4 évig, ha úgy-ahogy is, de együtt éltem. Egyik pillanatról a másikra sem raktam ki.

Illetve de igen, egyszer, amikor dühében bevert egy ablakot. De utána visszaköltözött fél év múlva, mert nem volt otthon fűtés a szüleinél. Hogy

miért fogadtam vissza? Mert nem győztem a ház fenntartását egyedül.

De amikor 6 hónapig még nálam lakott, akkor már egy fillért se kértem tőle.

Kérdező: Azért a leírásod alapján nem egy covid hirtelenségű csapás volt a házasságotok lassú agonizálása utáni kidöglése. Pont neked nem kell úgy érezned, hogy megcsaltad, kegyesebb voltál vele, mint az állam valaha vagy egy akármilyen idegen főbérlő. Hogyhogy nincs senkije? Zaciban nőtt fel? Nincsenek barátai (akikkel inkább volt, mint veled), vagy ők nem fogadják be átmenetileg?

A fele-fele tulajdon mondjuk eléggé korlátozza a lehetőségeket, hiszen ilyen esetekben még akkor is lehetnek évekig tartó pereskedések, ha az egyik zsebből kifizetné a másikat, de nálatok egyik oldalról sem ez a helyzet.

A párodon miért élősködnél, ha hozzá költöznél végleg? Gondolom az exednek sem kellemes ez a helyzet, megegyezhetnétek abban, hogy ő lakik a közös ingatlanban és fizet havi valamekkora összeget neked, abból pedig hozzájárulsz a jelenlegi párod bérleti díjához és rezsijéhez.

14-es, nem voltam sunyi. Kimondatlanul tisztában voltunk azzal, hogy érdekből költöztünk újra össze.

Mondjuk én akkor még bíztam abban, hogy ha szerelmesek nem is voltunk soha, azért barátok igen, így első éjszaka mellé bújtam az ágyban. Mert nagyon rossz volt fél évig egyedül, sokat féltem és nem csak az anyagiak miatt.

Akkor ő elhúzódott és nem karolt át. Akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy a lakhatás miatt jött. Elfogadtam így is, mert szükségem volt rá a rezsire. Soha többé nem próbáltam visszahozni a barátság-feelinget, mert tudtam, hogy miért van itt, sőt...megértettem, hogy mindig is ezért volt itt. Nem hiszem, hogy sunyi voltam ekkor. Még egy évig lakott nálam, ezalatt soha nem volt köztünk semmi intimitás. A sunyiság az lett volna, ha turbékolok és szexelek vele és közben csak azért, hogy anyagilag jobban járjak. Ennek ellenére amikor megmondtam neki, hogy mást szeretek, ki volt akadva, mert úgy gondolta, hogy mi együtt vagyunk. Hát ha valaki annyira hülye, hogy ezek után ezt kapcsolatnak hiszi, az meg is érdemli.

#15: Ez így már érthetőbb. Most azon merengtem el, hogy milyen érdekes, amikor ilyenkor különböző emberek teljesen mást látnak és vesznek észre a környezetükben.

Egy "igenis a kapcsolatok többsége jó csak a kisebbség hangos" hitvallású ember simán mondhatja, hogy "Nézd, a Kovács Béla és Kovács Béláné is milyen boldogok, alig lehet őket látni, nem szűrődik ki veszekedés, tányércsörömpölés, csak a földszinten a Szabóék olyan elmebetegek.

Egy "minden kapcsolat rossz vagy elromlik" hitvallású már a valóban boldog, turbékoló szerelmespárt is cinikus fejjel nézi, hogy kíváncsi lesz rájuk pár év múlva.

A realista ember meg nem alkot elhamarkodott véleményt anélkül, hogy a szükséges információk birtokában lenne.