Van itt olyan, aki emiatt vált el vagy válna el a párjától?

Van egy 2.5 éves kisfiunk. Nagyon értelmes, folyékonyan beszél, talán emiatt a férjem gyakran úgy kezeli, mintha legalább már iskolás lenne. Pl. betarthatatlan szabályokkal traktálja: ne ugráljon, lábujjhegyen szaladgáljon, ne beszéljen annyit, hallgasson végig csendben és egyhelyben egy négyéveseknek szóló mesekönyves mesét. A dackorszakos hisztiknél gyakran megragadja, üvöltözik vele, lefogja, arcába kiabál, veréssel fenyegeti és még utána is szídja a füle hallatára. Természetesen igyekszem közbelépni, amire megkapom, hogy aláásom a tekintélyét. Csakhogy a fiunknál tökéletesen beválik a megnyugtatás, megbeszélés, kibékülés "technikája", de szerinte ezzel elkapatom, pedig nem lesz az, amiért a fiunk kivágta a hisztit... Sokszor beszéltem már erről vele. Ha nyugott, meghallgat, majd a következő alkalommal megint így reagál.

Emiatt elég ambivalens érzéseim vannak: hétköznap várom a hétvégét, hogy itthon legyen, de hétvégén mégis azon kapom magam, hogy azt kivánom, bárcsak dolgozni menne.

Szerelmes vagyok a férjembe, de a gyerekünk érdekét is kell néznem, akinek most nagyon rossz példát mutat és aki még kamasz is lesz.

Valaki beadta a válást gyereknevelési nézeteltérések miatt? Jobb lett a helyzet? Attól is tartok, hogy válás esetében nélkülem lesznek kettesben és elszakad a cérna a férjemnél... Vélemények is érdekelnek.