Tényleg ilyen gonosz lesz egymással két ember amikor válásra kerül a sor?

Más is vált már el úgy, hogy előtte nagyon szerették egymást, aztán elromlottak a dolgok, eldöntöttétek, hogy váltok, és azalatt úgy beszélt az egyik a másikról, mintha a legnagyobb ellensége lenne? Tényleg ennyire nem marad semmi a régi szeretetből, hogy legalább ne verjük bele a másikat a betonba a régi idők emlékére? Tényleg képesek az emberek ordas hazugságokat állítani a másikról, csak, hogy magát jó színben tüntesse fel?

Másnak is ilyen borzasztó fájdalmas érzés volt, hogy remeg a kéz, görcsben a gyomor, alig tudsz enni, aludni, és folyton sírnál, annyira rosszul esnek a bántó és hazug szavak? És főleg az, hogy a másikban már a nyomát se látod semmilyen szeretetnek, csak az ellenséget látja benned, hiába próbálsz benne keresni egy kis maradék emberséget.

Én most úgy érzem, egy világ dőlt össze bennem, annyi bántó és igaztalan dolgot hallottam tőle. Egyszerűen fel sem tudom fogni. Kijöttem a teremből és úgy éreztem összedőlt a világ, annyira rosszul esett.